Mi bajom lehet? Szorongás, vagy valami más?

Sziasztok!

Szeretném rövidre fogni a dolgot. 22 éves vagyok. Már gyerekkoromban is szégyenlős voltam, és ha valaki vendégségbe jött, és köszönés után gyorsan bementem a szobámba. Az iskolába menet a buszon való utazás minden nap nagyon kellemetlen volt. Rendszerint már soha nem volt ülőhely, és nem néztem senkire. Csak egy irányba. Mindig úgy éreztem, hogy mindig engem néznek. Ma sincs ez másképp. Ha emberek között kell lennem nagyon ideges vagyok, folyton feszült, szorongó és kissé ideges. A testem talán csak akkor nincs feszült helyzetben, amikor alszom. Viszont ha például nagy tömegben kell mennem, de nem kell megállnom, akkor nem annyira zavar. Leginkább ha egy térben kell lenni más emberekkel. Ami a leginkább zavar, hogy nyakrángásom is van sokszor. Főleg, ha beszélnem kell valakivel. A szemkontaktust sem tudom tartani csak alig alig, és azt gondolom ha beszél hozzám valaki, én pedig rá sem nézek azt hiszik bunkó vagyok, vagy nem érdekel amit mondd. Ezért rendszerint magamra erőltetem, hogy ránézzek, és ilyenkor jön a nyakrángás. Nem tudom mi lehet velem, de már hosszú hosszú évek óta így vagyok, és most már arra gondoltam el kellene mennem a pszichiátriára. Viszont nem úgy kell elképzelni, hogy elájulok, ha ki kell mennem a házból, emberek közé megyek, mert muszáj, de nagyon nagyon feszült vagyok, ideges és szorongok. Öngyilkos hajlamaim soha nem voltak, és ilyen gondolataim sem. Eszembe sem jutna, hogy kárt tegyek magamban, csak szeretnék végre normális életet élni. Mint mikor egy buliban az ember megiszik pár pohár bort, és ellazul, és nem érdekli semmi. Terápiákra nem szeretnék járni. Sem pszichológushoz, sem csoportterápikra. Abban reménykedem, hogy felírnának a pszichiátrián valami szorongás oldót, és végre nyugodtan élhetnék. A szüleim, és a testvéreim mindig azt mondják, hogy az a bajom, hogy nem nagyon járok sehova. Szokni kellene a társaságot. Én hosszú ideig próbáltam, de nem megy. Barátokkal, és apummal is mindig mentem kényszerből mindenhová, de csak sokkal rosszabban éreztem magam ettől. Nem lett rövid, pedig nem akartam ennyit írni. Megjegyzem élőben ezt nem igen tudtam volna így elmondani. Köszi, hogy elolvastátok!