A pszichológusom szerint "nincs nagy bajom", de akkor én miért érzem úgy, hogy semmi értelme az életemnek?
A pszichológusod tévedhet. Lehet, hogy nem tudtad megfelelően elmondani a problémáidat? Vagy így akarta elmondani, hogy eltúlzod a problémáidat és ne rágódj rajta annyit?
A helyedben megpróbálnék egy másik pszichológust, vagy logoterapeutát keresnék.
Valamint elkezdenék olvasni pszichológiai könyveket és próbálnék magamon segíteni.
Ha pesti vagy, tudok önsegítő csoportot is ajánlani.
Keress egy másik pszichológust! Ha bulímiás vagy, akkor az igenis komoly probléma, amiből önerőből, pszichológiai témájú könyvekkel sem mindenki tud kimászni.
Javaslom ezt a könyvet:
Hasonló módszerrel dolgoztunk a SOTE-n a pszichológusommal. Illetve ha már SOTE: érdemes itt megpróbálnod a négy hetes kognitív terápiát, mert lehet, hogy segíteni fog (TB finanszírozzott).
A legelső beszélgetést is úgy kezdte, hogy "na, mi az a hatalmas nagy probléma, ami miatt ide kellett jönnöd?" Már akkor legszívesebben otthagytam volna. Mintha csak valami önsajnáltató liba lennék. Lehet, hogy az is vagyok, nem tudom, de azzal, hogy megerősít ebben a hitemben, nem segít.
Én is félek attól, hogy nem sikerül neki rendesen elmondanom, amit akarok. Amit tényleg érzek. De neki nem is fogom, attól tartok, és már nem is akarom senkinek. Mivel mondogatják (a pszichológus és a főorvos, akivel szintén beszéltem kicsit), hogy nem olyan nagy a problémám, és hogy szerintük minden rendben lesz velem, gyorsan rendbejövök, már úgy érzem, mintha egy kis hülye lennék, aki csak figyelemre vágyik, közben meg nincs is semmi baja. És ezért azt gondolom, hogy nem is kellene mennem orvoshoz, mert csak még rosszabbul érzem magam tőlük. Még jobban összezavarnak.
Köszönöm a válaszodat! Nagyon sokat segít, hogy szerinted nem feltétlenül én tévedek.
Szívesen! És ne add fel, hanem keress mást, aki tényleg segíteni akar. Ne hidd, hogy mindenki egyből megtalálja a megfelelő pszichológust. Aki utánam írt, az is jó ötletet adott, próbáld ki.
Én is szívesen segítek, ha tudok, de csak egy laikus vagyok, nem pszichológus. :)
Én vagyok a 2. válaszoló. Én is bulímiás voltam, meg borderline-os is. De a bulímia már önmagában is nagy dolog, mert a hánytatás tönkreteszi a gyomrod, felmarja a nyelőcsöved etc., a hashajtózás meg a beleket teszi tönkre pl. Szóval a bulímia komoly egészségügyi gondokat eredményhezet. Tápanyaghiány is felléphet.
Nem tudom, hogy legalább ezt miért nem lehet komolyan venni, ha mást nem vesz komolyan a pszichológusod.
Olvastam a Farkaséhség könyvet, amit ajánlottam és abban leírta, hogy a betegeknek csak egy igen kis százaléka tud egyedül kigyógyulni ebből, a többieknek az öngyógyítás nemhogy nem segít, de még rosszat is tesz.
Szóval a pszichológusod egy marha, már bocs. És nagyon is rosszul gondolja, ha elbagatelizálja a problémáidat. :/
Úgy tűnik, máshoz fogok járni. Ő csinálta velem a Szondi és Rorschach tesztet, az előtte lévő beszélgetésen is nagyon szimpatikus volt, és hozzáértőnek tűnt. :) Köszönöm a támogatásotokat, a Farkaséhséget el is kezdtem olvasni.
Nektek sokáig tartott jó szakembert találni?
A mostani nagyon szimpatikus, csak még így is hatalmas stresszt érzek amiatt, hogy járnom kell. :D El akarom érni, hogy szeressen, de meg is akarom mutatni, milyen vagyok.
Mindenképp keress egyet, kedves utolsó, mert ez nem önsajnáltatás. A szüleid nagyon érzéketlenek, sajnálom. Én hasonló okokból semmit nem is mondtam el nekik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!