Hogy jöjjek ki ebből? Lelkileg/mentálisan teljesen tönkre fogok menni.
1.) Nincs munkám egy éve. Pályakezdő vagyok, egyetemet végeztem.
2.) A szüleim úgy kezelnek mint egy 5 évest, és folyamatosan beleszólnak az életembe. Ezt már nem bírom elviselni.
3.) Mivel most nincs munkám, suli is csak szombaton van, egész héten, egész nap a társaságom egyedül Anyum. Kb vele beszélek egész nap!
4.) Volt 5 év, amikor nem voltak barátaim. Egész napokat nem tudtam kihez szólni! Ebből már hál'Istennek kijöttem. Most vannak barátaim, de akikkel eddig együtt voltam, azok távol kerültek tőlem - pár száz km-re. A barátnőim is befejezték a sulit és nem itt kaptak munkát, a barátom meg máshol tanul. Van még egy pár fiú haverom, velük azért nem tudok összehozni csak úgy spontán találkozókat, mert ha csak egy jön el, azt hiszi randira hívom, pedig már százszor átbeszéltük, hogy senki nem akar senkitől semmit és nem randi! Csak tényleg nincsen más társaságom! Eljárhatnék gyakrabban is itthonról, de nagyon drága az utazás, így sincs pénzem (már vagy fél éve nem vettem magamnak semmit - egy-két ezer forintos dolgokat se)!
5.) Volt lehetőség. Igazából két munka is. Az egyik éjszakai 8 órában betanított munka, válogatott hülyék között (vannak normális emberek is betanított munkán, de ez tényleg olyan hely volt!). Itt elkezdtem dolgozni. Viszont: közben kaptam egy másik lehetőséget: gyerekfelügyelő külföldön. Egy gyerekre kellett volna vigyázni, nappali munka, ingyen nyelvtanfolyam, szállás, ellátás, repülőjegy és ugyanannyi zsebpénzt kaptam volna, mint az itthoni éjszakai munkáért. Kiléptem és úgy volt, hogy indulok. Ha egyedül lettem volna, akkor semmi nem állított volna meg. Viszont mindenki annyira ellenem volt, hogy végül lebeszéltek róla. Mindenki! Ezerszer bánom a dolgot, oltást nem kérek érte! Igen, el.b*sz..t*m, ki nem hibázik!
Viszont nem bírom elviselni ezt az állapotot tovább!
6.) Ma bementem volna suliba. De - szokás szerint - késett a vonat. Rengeteget késtem. Nem volt pofám bemenni órára. Viszont haza sem jöhettem, mert kaptam volna a le.b.*.sz.*.s.t, hogy miért nem suliban vagy? Én hibám volt? Nem. A héten kétszer is volt olyan, hogy céltalanul bolyongtam a városban (behívtak interjúra, mikor begurult a vonatom, akkor közölték, hogy bocsi holnap lesz nem ma). Úgy éreztem magam, mint egy csöves. Rengetegszer volt ilyen! Egyetem alatt is sokszor 4 órát - lyukasórám volt! - bolyongtam egyedül a városban, mert olyan a közlekedés, hogy hazamenni nem tudtam, akkor meg nem voltak barátaim. Mint egy csöves! Rémes!
Egyedül vagyok és kilátástalanságot érzek. Amikor meg előre tudnék lépni, akkor meg visszafognak!
A barátomat már két hónapja nem láttam, mert most külföldön van (hozzá nem tudok kimenni, az lenne a legjobb, ha tudnék).
Lényegében az a baj, hogy évek óta nem tudok kimászni ebből a helyzetből: egyedüllét, saját lábamra állni. Ha valami összejönne, akkor meg keresztbe tesznek! Nagyon kezdek tönkre menni. Hogy lehetne ebből kijönni?
válasza:Igazából saját magadnak kell rájönnöd a megoldásra. Szomorú és nehéz, de ez tény. Évek óta járok pszichológushoz, az általa elmondottakból idéznék párat.
Szóval. A munka kérdés nagyon nehéz dolog, de valójában nem olyan lehetetlen, mint amilyennek hisszük. Csak elkezdeni nehéz, utána már gördülékenyen megy. Addig kell keresni, érdeklődni, amíg meg nem találod az ideális állást és ez sajnos nem lesz könnyű. Csak kitartással érheted el, és tudom, hogy mennyire könnyű mondani, de erre sajnos nincs más megoldás.
A szüleidről pedig... Náluk meg kell húzni a határt. Keményen oda kell vágni egy vonalat közétek. Tegyük fel van egy szituáció, amikor meg akarják mondani neked, mit kezdj az életeddel. Mi történne, ha csak ennyit mondanál határozottan: "STOP. Az én életem, nem szeretnék erről beszélni, rosszul vagyok tőle".
Erre először nyilván rosszul reagálnak majd, de nem szabad meginognod. Nekem a pszichológus erre azt mondta, próbáljam ki a beakadt lemez dolgot. Bármit mondanak, én csak annyit felelek határozottan, hogy ELÉG. Biztos, hogy próbálnak majd vitatkozni, visszavágni, de te csak ennyit mondj: állj. Az én életem, az én döntéseim. Ne kezdj el te is vitatkozni, (beakadt lemez): állj, elég.
Barátság... Akár hiszed akár nem, csodákat tud művelni egy kisállat a lelkeddel. Vagy akár egy ló, ha van ilyesmire lehetőség. Ne próbálj görcsösen barátokat keresni, jönnek majd, ha elérkezik az ideje. Az állatokkal addig is megtalálhatod a közös hangot.
Persze ezek csak tanácsok, nem ismerem az életed, így nem tudhatom biztosan a dolgokat. Azt ne feledd, hogy nem vagy egyedül. Ha van rá lehetőséged, mindenképp menj pszichológushoz. Nem szégyen, és nem is olyan baromság, mint amilyennek a társadalom hiszi. Vagy ha nagyon rosszul érzed magad, ott az ingyenes lelkisegély vonal. A problémáidat nem oldják meg, de kibeszélhetsz magadból mindent, és talán segíteni fog. Ne add fel, az élet tapasztalatszerzésekből áll, el kell buknunk párszor ahhoz, hogy határozott emberekké válhassunk. (: Sok sikert neked ehhez!
válasza:Ha bolyonganod kell, akkor miért nem mész be egy könyvtárba? minden könyvtárban ingyenes a helyben olvasás.
ahelyett, hogy otthon vagy anyukáddal, aki csak lehúz lelkileg, szintén elmehetsz könyvtárba, és tanulhatsz, fejlesztheted magad.
emellett elmehetsz futni pl. ami nem kerül semmibe.
a helyedben nem várnám a csodát, hanem legalább jelentkeznék állásokra folyamatosan. nem csak a két véglet létezik, hogy 8 órában éjszaka egy gyárban, vagy külföldön egyedül.
ha te ennyire önállótlan vagy a saját hazádban, akkor nem biztos, hogy az a legjobb lépés, ha fejest ugrasz az ismeretlenbe külföldön. csak max. akkor, ha ezek tényleg egy leinformálható család.
az a baj,hogy folyamatosan másra hárítod a felelősséget, mások beszéltek le téged, a vonat késett,,,
de ha a külső körülmények ellenünk vannak is, akkor is van a kezedben döntési lehetőség. hogy mit kezdesz akkor. passzív maradsz és félsz, vagy teszel valamit.
te sokszor a passzivitást választod.
nyilván megvan az oka, én nem hibáztatlak, hiszen mindenki küzd gondokkal, és bárki elakadhat.
csak a lényeg, hogy fel kell ismerni a saját szerepedet abban, hogy itt tartasz, és nem csak a körülményeket meg más embereket okolni.
látod, vannak barátaid, akik elutaztak, mert másik városban találtak munkát. ezt ugyanúgy te is megteheted például. de naponta sok helyre kellene beadnod a jelentkezésedet. nem pedig a hónapokkal ezelőtt elszalasztott lehetőséget siratni.
nem csak álláshirdetésekre lehet jelentkezni, hanem csak úgy is beküldheted mindenhova az életrajzodat.
Igen, nem keltem fel fél 5-kor hogy beérjek az órámra, ami fél 9-kor kezdődik, mert bíztam a MÁV-ban, hogy időben odaérek.
Az elmúlt két évben éltem egyedül, meg tudom állni a helyem. Csak nagyon nagy az érzelmi zsarolás, amiben nap, mint nap részem van!
Állásokra EGY ÉVE MINDEN NAP, NAPI 10 HELYRE BEADOM AZ ÖNÉLETRAJZOMAT! MIT CSINÁLJAK MÉG?
válasza:sajnálom,hogy ez a helyzet. közelről ismerek valakit, aki ugyanebben van, és látom, hogy ő is rengeteget tesz a helyzete változtatásáért, de mivel ő is folyamatos érzelmi terror alatt van, nem tud kilépni, a sors meg nincs a segítségére, mert ő sem kap állást, pedig egész nap állást keres.
szerintem egyet tehetsz: tanulsz. pl. nyelvet. ha angolul jól tudsz, akkor van állás. a netről rengeteget, és szórakozva tanulhatsz.
és próbálj pozitívan hozzáállni. nyilván nehéz, de ha pl. sportolsz, elmész otthonról, pl könyvtárba, vagy kinézel ingyenes programokat, klubdélután vagy bármi, amit találsz, azokra menj el.
a lényeg, hogy ne süppedj bele a kétségbeesésbe, mert azzal csak ártasz magadnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!