Pánikbeteg vagyok?

Eddig nem hittem benne, hogy egyaltalan valoban letezik ez a betegseg. Gondoltam, a lusta, gyenge emberek panaszkodasa csupan de kezd megvaltozni a velemenyem. Az iskola miatt nagyon izgultam mindig is, szivemen viselem minden jegyem, igyekszem a legjobban teljesiteni, nagyon maximalista vagyok. Iden elso felevben nagy lendulettel kezdtem neki a sulinak, jol is ment, de december kornyeken valahogy kifogytam a szuszbol, romlani kezdtek a jegyeim es nem tudom magam azota sem osszeszedni. Minden reggel rosszullettel es gyomorgorccsel kelek, hogy mar megint iskolaba kell mennem, volt hogy hanytam is emiatt.mostanra mar kitalalt betegsegek miatt ki is maradok parszor, mert annyira nincs erom bemenni.

Probaltam magambanezni, elrendezni a dolgot egyedul. Arra jutottam, hogy talan ez a kenyszeres megfelelnivagyas lehet a forrasa. Nagyon kemenyen tanultam mindig is es e mellett mindig volt valami plusz elfoglaltsagom, es itthon a haztartast is nagyreszt testveremmel vezetem, mert szuleim sokat dolgoznak. Nagyon igyekszem, de soha nem kaptam elismerest, vagy csak nekem nem tunt fel, es minden munkam ertelmetlennek latom, magam jelentektelennek erzem, pedig jozan esszel felfogom, es latom magam, tudnom kene hogy ez nem igaz.

Probaltam mindent, megis igy erzem. Teljesen elbizonytalanodtam mindenben, az eddigi terveim (egyetem, nyelvvizsga, munka) osszedolni latszanak,az orokos gyomorgorcs meg hanyinger is kikeszit mar. Szuleimnek elege van belole, hogy orokosen hianyzok es lemaradok, es mikor otthon vagyok rosszkedvu vagyok, sirok, nem beszelek senkivel. Nagyon felek, hogy beleragadok ebbe az allapotba, de egyszeruen keptelen vagyok mast erezni, mashogy latni magam, a vilagot. Mit tegyek?

(szuleimmel nem szeretnek errol beszelni, sem elmondani nekik)