Mit gondoltok? Van kiut ebbol a helyzetbol? Hogyan?

Panikbeteg vagyok, lehet, hogy mar depresszios is.

Magantanulo lettem, mert a panikbetegsegem annyira sulyos, hogy sokszor kiborultam a suliban egy-egy roham kozben, ki kellett rohangalnom orarol. Nagyon megerto volt velem mindenki es iszonyatosan sokat koszonhetek az osztalyomnak es a tanaraimnak is (bar sose tudtak, hogy ilyen bajom van, annyit mondtam csak, hogy rosszul vagyok), probaltak segiteni, de ezt nem csinalhattam ott minden nap. Sot volt olyan, hogy elkestem, mert rosszul lettem a buszon es le kellett szallnom, vagy utkozbe le kellett ulnom valahova meg elmulik a roham. Pszichologushoz jarok, pszichiaterhez is kell mennem mar oda is van idopont. Most az a felallas van, hogy szep lassan kell visszaszoknom az "eletbe" es utans termeszetesen visszamegyek a suliba is. Na igen am, nagyon szeretnek meggyogyulni es probalok minden tanacsot megfogadni, de sokkal nehezebb mint azt barki is gondolna. Jo nekem itthon, bar itthon is szokott lenni panikrohamom, de kevesebb es nagyobb biztonsagban erzem magam. Vannak barataim, de akarhova hivnak semmi kedvem menni, mostanaban erot veszek magamon es megyek, mert ezt tanscsolta a pszichologus, de vegig szorongok, jonnek a rohamok es alig varom, hogy hazajohessek. Maximum ha valamelyik baratommal a kornyeken setalunk egyet es beszelgetunk az ami nem olyan rossz. De egyebkent ugy erzem, hogy le tudnam elni az eletem a negy fal kozott, ugyanakkor legbelul erzem, hogy ez igy nem jo. Szoval ha hivnak megyek, csinalok programokat, de nem elvezem es nem tudom miert. Egy ido utan jobb lesz ez es ne adjam fel? Vagy nem fog valtozni? Az evessel is ez a helyzet. Nem tudok enni, es hiaba eroltetem magamba a kajat attol meg nem esik jol legkozelebb se. Nem tudom, hogy tudnek kijonni ebbol a helyzetbol.

17L