Miért nem tudom, hogy mit akarok?

Mintha magamat hallanám. :DDD

Velem is ez volt, bár nekem volt egy célom és igen, halvány lila gőzöm sincs, hogy, de megvalósítottam.

Aztán az amit megvalósítottam, szerte foszlott.

Ekkor darabokra tört a világom, megszűntem létezni, üres bábként bolyongtam, hónapokig.

És mikor már ott tartottam, hogy megírom a búcsúlevelemet és leugrok egy magas épületről, akkor...akkor jött az élet és az ölembe ejtette megint "az álmot".

Megint megvalósítottam az álmomat, és mit adott az ég, megint tönkre ment, elrontottam, nem maradt semmi, egyedül maradtam cél és irány nélkül, a napi programom abból állt, hogy reggel felkeltem, bekapcsoltam a gépet és kockultam. Ez ment évekig, végül elkezdtem gondolkodni megint egy célért, és kb 2-3 év múlva, megint jött "az élet" és megint az utamba adta azt amit akartam.

Mit is írjak.

Célok, utak, tévedések, teljesen mindegy, van célod, csak még nem tudod, hogy mi.

Nem jó kitűzni egy célt, az már régen rossz, a "cél" az csak úgy jön, hirtelen felindulásból amikor a szíved és a lelked beindul és munkálkodik, érzed, hogy igen, ez kell nekem és küzdeni fogsz érte, félelem, szégyen, bátortalanság, nem fog az utadba állni, mert zsigeri szinten akarni fogod, azt a dolgot.

Hogy mit, azt majd tudni fogod, ha nem most, majd idővel, 1-2 hónap, vagy 10-20 év múlva....nem tudni, de érezni fogod, hogy mikor jön el az idő. :)))

Nem kell hinned magadban, bíznod sem kell, ez kb olyan mint a szerelem, megbolondulsz, és nem tudsz rendesen gondolkozni, mint egy bolond, bízni fogsz magadban, mint egy eszelős hinni fogsz magadban.

Még én sem indultam el, sőt, én még a rajtvonalnál sem vagyok, most kb a rajtvonalat keresem, de egy valamit tudok, az a szenvedés amit megéltem, az a fájdalom, amin keresztül mentem, az a semmit tevés, az a sok energia amit még nem használtam fel, itt van még bennem és tudom, hogy van értelme a létezésemnek és oka van, hogy minden reggel kinyitom a szemem és felkelek. Meg is halhatnék álmomban, vagy elba**atna egy busz, de nem ba**z el, és fel kelek, mert oka van, hogy itt vagyok, valakinek, valakiknek, szüksége van rám. Érték van bennem, jó vagy rossz, nem tudom, de azért vagyok még ezen a világon, hogy kiderítsem ezt. Lehet 30 év múlva meglelem a választ, lehet soha. És úgy halok meg, hogy nem volt célom, de akkor is....itt voltam, itt hagytam a nyomom, igen, igaz, lehet senki sem fogja látni a nyomom, és senki sem tér rá az ösvényre amit kitapostam, de úgy halok majd meg, hogy akkor is "én kitapostam az ösvényt" ott van, aki akar, mehet rajta.

Végezetül.........hmmm.......nem sokat írtál magadról, csak sablonos sz**r dolgokat, amiről kb minden ember rinyál. Mindenkinek más a fájdalma gondja, baja, kínja és mindenki máshogy éli meg. Van barátnőd/barátod kapcsolatod? Ha nincs akkor keresni kellene egyet. Az ember sokkal többet kitud hozni magából, ha van mellette valaki, sokkal több erős lesz, kattogni fog az agyad, hogy mit csinálj, pénzt szerezz, munkát keress, vagy a szerelmeddel legyél, hogy old meg a munkát és azt, hogy a szerelmeddel találkozhass. Vagy ha van kapcsolatod és nem vagy benne boldog, ne félj váltani. Mindig van jobb, szebb, csinosabb. :)))

Igazából ku**a sok lehetőséged lenne már most is, csak per pill sz**r vagy és lehet nem mersz lépni. Ki kell törni a ge**ibe ebből a depiből, oszt ütni a vasat míg meleg. :DDD

Az átlag ember a sablonos sz**r dolgokat szajkózza, legyen munkád...oszt kész, de a fa***t...a munka sz**rt se ér, ha nem vagy rendben belül, ha a lelked és a szellemed, nincs kibékülve az elméddel, hiába keresel havonta milliókat, belül rohadsz és csak kevesebb leszel, napról, napra. végül elmerülsz a saját mocskodban és soha nem fogsz az egyről a kettőre jutni...és akkor neked véged, vagy kinyírod magad, vagy bezárnak a pszichiátria zárt osztályára, mint engem. :DDD

Ha nincs asszonyod, vagy urad, hát keres egyet, hisz onnantól kezdődik el a "kiegyenlítődés" akkor már lesznek céljaid. Ha meg van kapcsolatod...akkor meg válts, hogy jobbat találj. Jó az egyedüllét egy ideig, legalább szenvedsz, és ami nem dögleszt meg, az csak ku**ára erősebbé tesz. :DDD

Hát ennyi lenne....utóiratként, soha senkinek ne fejjel meg, csak is magadnak. Te vagy te, és nem más....te vagy az első....és minden csak második.

Keress csajt, vagy pasit, legyél szerelmes, igyál, kicsit cigizz, járkálj este veszélyes helyeken, vagy összevernek vagy nem, ne egyél napokig, érezd egy kicsit a fájdalom mélyebb részeit is. Hisz a fájdalomból tanulunk a legtöbbet. Hagyd, hogy megcsaljanak, hagyd, hogy kihasználjanak, hagyd, hogy semmibe vegyenek, hagyd, hogy úgy bánjanak veled mint egy kivert, rongyos korccsal, és majd ezek után, érezni fogod, hogy ki is vagy.

Ember, vagy mocsokban fekvő kutya. Legyél erős, legyél gyenge, dobj el mindent, és szerezd vissza, adj aprót a csövesnek, mit veszíthetsz, legalább tettél egy jót aznap.

aláírom, én nem vagyok 100-as, de 12 év szenvedés és 2 öngyilkossági kísérlet után, plusz a folytonos mély depresszió, kikezdte az elmémet, de még így is, sikerült találnom célt magamnak, hogy mit? Elmondom, szeretnék egy lányt, akit szerteehetek tiszta szívből, és ő ugyan ezt adná. szeletnék nyomot hagyni, szeretném ha emberek kapaszkodnának belém, szeretnék példakép lenni, szeretnék segíteni, szeretnék jó lenni. szeretnék jó apa és jó férj lenni, szeretném ha a szerelmem biztonságban érezhetné maga mellettem. Most ezeket szeretném, felépíteni a birodalmamat és beengedni azt a lányt, aki érdemes arra, hogy a saját, intim két kézzel felépített a lelkem és szívem darabjaiból felépített palotámban lakjon.

Igen, én ezt szeretném. :)))

Na, és te mit szeretnél?

Élni, vagy harcolni, esetleg csendben, összekuporodva, meghunyászkodva egy sarokban összegörnyedve félelem közt élni? :DDD

Gondolkozz már....annyi ku**a szép dolog van ebben a telibe vert, ba**ott világban, csak fel kell fedezned. Ku**a sok idő kell hozzá, nekem kb 15 év kellett, oké igaz, skizofrén lettem, amit sikerült kezelni voltam a diliházban is, kényszerzubbonyban, tömték belém a lónyugtatót, de akkor is, én felálltam. És még mindig élek ba**a meg.

És, hogy miért élek, hogy miért nem pihenek magamnak a föld alatt, földdel takarva, egy jó kis kényelmes koporsóban, nem tudom, talán azért, mert a sorsom az, hogy szenvedjek még 15 évet, de úgy vagyok, hogy a fa**mat beleverem, kibírtam 15 évet, álok elébe a másik 15-nek is.

Te tudom, és ku**ra érzem, hogy az a sok szenvedés amin keresztül megyek, ELŐBB UTÓBB MEGTÉRÜL, ÉS LESZ VALAKIM akit beengedhetek a lelkem palotájába és ott tehet bármit, kényére, kedvére rendezgetheti majd a lelkem bútorait, hisz szeretni fogom, ő is engem.

Na, ezután fog jönni nálam a munkakarresés, albérlet, majd odaviszem az asszonyt :DDD

Onnantól már tudom, hogy sínen leszek, mert tanult leszek, és bennem lesz az, hogy nagyon sokéig szenvedtem, tűrtem, nyeltem, céltalan bolyongások hada, de nem fogom elb***i.

Ez a fő, gondolkozz, ne a farkad vagy a pi**ád vezessen, meg nem a depi....hanem a szeretet és a szerelem, a ragaszkodás, ha ezek megvannak, akkor fog jönni majd az igazi életcél...amikor majd vonatokkal verekedsz, meg ugrálsz róluk. :DDD Majd akkor, már lesz célod.....de tesó....vagy hugi.... :DDD az istenre, az égre, és mindegyik istenségre kérlek, NE BA**ZD EL!!!!! :DDD

Bocsi, a csúnya beszédért, de minek a fa**ak szépítsem, 10 éve járok pszichológusokhoz, pszichiáterekhez, pszicho terápiákra, nyomják belém az antidepresszánsokat, de lebas**am őket a ge**be....nem kell gyógyszer.

Nah, ennyi lettem volna, segítettem vagy sem, döntsd el magad. :-)))

minden jót. :-) (Y)

...fuu ba**ki, de sokat írtam. :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

A helyes értékrend és önismeret nagyon fontos.

Kérdés, hogy mit tartasz értéknek az életben? (Pl.:család vagy karrier) Ha az ember ezt magában letisztázta, akkor általában azért hajlandó küzdeni. Kinek tartod magad? Amire nem vagy képes, azt nem érdemes erőltetni. Ismerd meg a hibáidat, vállald azokat, de ne értékeld alul magad, mert akkor bele sem mersz vágni a neked megfelelő célok megközelítésébe.

Ha úgy érzed a körülményeid nem kedveznek a helyes célok elérésében, akkor itt egy idézet:

„Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”

Sing Sing: Valamiben hinni kell

https://www.youtube.com/watch?v=WeVa6zriF1U

Peter Gabriel& Kate Bush: Don't give up

(ezt a dalt Peter Gabriel épp a munkanélküliségről írta)

https://www.youtube.com/watch?v=KVaK24LIDko

3-as hozzászóló, én is 33 vagyok (leszek nemsokára), és én is pint ilyen reménytelen helyzetben voltam hosszú évekig. Írtam róla, itt a #15-16 hsz-ben:

http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__6..

hogy nekem mi segített. A hozzászólásokból az derül ki, nem egyedül van ezzel a problémával a Kérdező, nem világvége és "kirívó eset", ha ilyen nehézségei vannak.

Az egyik dolog, hogy megtaláljuk a koordinátarendszer középpontját az életben, és az Isten. Ha erre nem találunk rá, valóban nem tudjuk merre botorkálunk, vak vezet világtalant.

A másik ami szükséges az önismeret, már ennyi idő alatt tapasztalatot szerezhetett a Kérdező is magáról, milyen tárgyakat szeret, mik az erősségei, ezek alapján próbáljon keresgélni. Régebben én is az önmegvalósítást kerestem a pályaválasztásban. Sajnos nem jött össze, nem úgy jöttek össze a dolgok ahogy elképzeltem. 30 –on felül viszont másképp gondolkodok már, a munka pénzkereseti lehetőség, az emberek 5-10%-ának adatik meg szerintem, hogy olyat csinál, ami önmegvalósítás számára. Ebben a világban nincs is annyi normális munkalehetőség, hogy mindenki ideálisat találhatna…

Én keresztény vagyok, így élethivatásra leltem, az alábbi rövid írásban 3 fontos előnyét írják le a kereszténységnek:

[link]