Utálok élni. Ti mivel veszitek rá magatokat, hogy "élni kell"?

Igen, tudom miről beszélsz, ezen mentem keresztül tizenéves koromban, már 30 felett vagyok. Nem tudok nagyon mit mondani, mert én nekem rengeteg időmbe tellett mire elfogadtam magam, 25 éves voltam vagy hogy mire megbékéltem a dolgokkal és akkor jött el a változás, akkor mertem igazán szembenézni magammal és akkor jöttem rá min, hogy kéne változtatnom, hogy jobban érezzem magam. A környezeti dolgokkal nem tudtam mit kezdeni, mert ahhoz el kellett volna költözni, arra meg nem volt lehetőségem, ugyanis jó kereset nélkül nem lehet albérlete+megélhetést fizetni. de mindig is próbáltam kihozni a legjobbat a helyzetből, de ehhez el kell jutni odáig, hogy elfogadd magad és ez az ami rengeteg idő is lehet évek sokasága. A sok hablaty amiket kaptam semmit nem értek és nem is érnek hidd el. Ez a segíts magadon isten is megsegít, ez volt az utolsó amit mondtak nekem, onnantól kezdve fogadtam meg, soha, senkitől nem kérek semmilyen tanácsot és 16 éves voltam. Ezért tartott 25 éves koromig a dolog, hogy elfogadtam magam. Csak ez idő alatt nagyon sok mindenből ki is maradtam. Máskép nem megy, kívánom, te jóval előbb fogadd el magad olyannak amilyen vagy. Akkor tudsz választ adni saját magadnak a kérdéseidre és esetleg korigálni magadon, amit nem találsz jónak. Sok sikert!