Miért rettegek a hibázástól?

Mostanra lett egy olyan problémám, hogy rettegek napi 24 órában, hogy elrontok valamit. Egyszerűen nem merek döntéseket hozni, mert halálosan rettegek, hogy mi lesz. Például a boltban is komolyan el tudok azon gondolkozni, hogy vajon az a zsemle amit kinéztem, jó lesz-e. Vagy megfelelően mondtam-e el egy mondatot. Nem merek hosszas beszélgetésekbe belemenni, mert ha olyan területre tévedünk amiről keveset tudok félek attól, hogy kiderül és lenéznek. Ha pedig jártas vagyok az adott témában attól félek, hogy ennek ellenére is mondhatok valami butaságot. Ekkor úgy érzem, hogy eljött az apokalipszis és nekem végem. Arról nem is beszélve, hogy éppen ezért, ha valamibe lelkesen belekezdek a legeslegelső kudarc után feladom. Nem bírom elviselni, ha nem tudok mindent, nem én vagyok a legjobb valamiben. Egyszerűen teljesen sötétnek, hasznavehetetlennek érzem magam. Például 3 éve jártam az orvosi egyetemre fél évet. De abba is hagytam, mert a legelső számonkérések egyike a csoportunkban nekem lett a legrosszabb és kiborultam, onnantól kezdve még tanulni sem bírtam. Ez normális? Vagy, ha nem, mit lehetne tenni ellene? Bocsi, ha esetleg érthetetlen lett, de nagyon remélem mégis, hogy sikerült megfogalmaznom a lényeget.

Köszi előre is a választ! 25/F