Beszélgetne velem valaki? Megint erős pánikszéli állapotba kerültem. Nem tudom eldönteni rettegek e kötődni emberekhez és ez gátol az életben, vagy alapvetően érzéketlen vagyok.

Muszáj valakivel megbeszélnem most ezt, olyannal, akit nem ismerek, aki objektívan kezel engem. Mikor leomlik a falam előjön minden elnyomott érzés, minden zavar, minden kép, minden szét van csúszva és nem tudom kezelni. Úgy érzem meg kell szégyenítenem magam, olyan dolgokat kell tennem, amitől később jobban átgondolom, vajon megengedem e magamnak azt a gyengeséget, hogy kiszabadítom az elmém. Félek önmagamtól, félek rossz dolgokat teszek megint, és sosem lesz vége ennek az ördögi körnek, amiből ki akarok szállni. Őrülten fáj, amiért emberekhez nem tudok ragaszkodni, csak eszmékhez, az ideáljaim pedig sosem valósíthatok meg és ez a hiány felőröl.

Csak... beszélgetni valaki, nem várok el semmi életmegváltó tanácsot, csak hogy valaki beszéljen úgy hozzám, hogy nem ismer, és hallgasson meg.

17/l