Ha bármi nem sikerül az életemben, éheztetni kezdem magam, ennek van valami neve, van más is aki ebben szenved?

Ennek tuleles a neve. Ugyanis az ehezestol felporog az agy es jobban tudunk gondolkozni. Az evoluciohoz van koze, hogy amikor ehezik az allat, akkor minel elobb (ugyesebben) talaljon elelmet vagy vadasszon ragadozo eseten. Eheztetessel probalod osztonozni az agyad.

Hát akkor miért nem mész orvoshoz? Most erre milyen megoldást írjunk? Ha azt írom, ne éheztesd magad és sportolj, stb. akkor megfogadod?

Másik meg, nem tök mindegy mi a neve annak amilyen vagy? Fontos a diagnózis, lehet bulémia, vagy anorexia, és akkor?

Szándékosan éhezteted magad, vagy nincs étvágyad ilyenkor?

Mostanában ez nálam is megjelent, de nem ilyen formában. Nálam ez úgy néz ki, hogy már hónapok óta képtelen vagyok meghozni egy döntést, és ezért mindenben "lefagytam": sportolásban, tanulásban, minden értelmes, rendszeres tevékenységgel felhagytam. És ez az evésre is igaz. Egyrészt rendszeresen későn kelek, és ilyenkor már nem vagyok éhes, plusz ehhez hozzájön, hogy nem mozgok, ilyenkor egyszerűen nem jön meg az étvágyam. De sokszor olyan is van, hogy egyszerűen lustaságból nem eszem. Hiába éhezem meg, egyszerűen nincs kedvem nekiállni elkészíteni valamit. Este inkább lefekszem, mondván, hogy majd eszem reggel, reggel meg sokszor inkább még forgolódok korgó gyomorral fél órát, mert már megtanultam, hogy amikor túl vagyok azon a szakaszon, amikor szinte fáj az éhség, akkor utána elcsöndesedik a gyomrom, mert összeszűkül. Én ezt nem döntésből vagy elvből csinálom, hanem ugyanabból a lustaságból, nemtörődömségből, ami miatt sokszor nem is tisztálkodok, nem is takarítok, mindent halogatok. Nem figyelek magamra.