Mikor egész életemben szeretet nélkül éltem és most felnőttként ez megadatik az életemben, hogyan tudjam kezelni?
22éves vagyok, úgy nőttem fel,h soha itthon nem hallottam azt a szót,h szeretlek. Felnőttem egy olyan környezetben, ahol nem voltak érzések, szeretet, semmi. Ehhez vagyok szokva, ez égett belém, hogy engem nem lehet szeretni, hogy senki sincs aki feltétel nélkül szeret, hiszen a saját anyám sem.
Most ennyi idő után,megadatik az, hogy valakit érdekeljen az hogy mit érzek,gondolok, hogy feltétel nélkül szeret. Soha meg nem tapasztalt érzések amiket az életembe kaptam. Számomra ez a mindent jelenti mert nekem ezek nem létező dolgok voltak, csak legmerészebb álmaimban...
Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Nem vagyok képes elhinni, hogy ez megadatott velem, hogy valóban szeretnek, képtelen vagyok helyesen kezelni, mert nem tudtam milyen szeretve lenni és mindennél jobban erre vágytam de most félek elveszítem azzal ahogyan viselkedem.
Nem, nem szerelemről van szó, hanem nagyon mély kötelékről, barátságról, de azt hiszem mindegy is ezen része.
És ő egy teljesen ellentétes világban nőtt fel, szeretetteljes élet,családi háttér, nem tudja felfogni hiába próbálom átadni ami bennem van, feleslegesen...hogy ez nekem mekkora dolog az életemben, a legnagyobb. Neki normális.
Nincs hasonló, aki végigélte, éli ezt? Aki tudja milyen is mikor életében először szeretetet kap és a legnagyobb boldogság mellett a legnagyobb félelem is ennek elvesztése?
Nagyon köszönöm a válaszokat
válasza:Sajnos érdemben válaszolni nem tudok a kérdésedre, csak annyit, hogy teljes mértékben átérzem a helyzeted, mert én is hasonló gondokkal kűzdök.
Talán egy pszichológus segítene - nekem részben segített, hogy megbeszélhettem valakivel a gondolataimat, mégha ez eleinte nagyon-nagyon nehéz is volt.
válasza:én hasonló helyzetben vagyok, anyámék, nem tudom miért, iszonyodnak egymástól mióta az eszemet tudom, nem veszekednek, semmi ilyesmi, csak egyáltalán nem érnek fizikailag egymáshoz, valószínûleg ezért alakult ki bennem, hogy a legtöbb fizikai érintéstõl kiráz a hideg, minden barátom tudja, hogy ha velem találkozik, nem kell nyújtaniuk a kezüket mert utálok kezetfogni, lány ismerõsökkel sem megy a pusziszkodás.
persze a szexel nincs gond, szeretem is csinálni álítólag béna sem vagyok, de sorra mennek tönkre a kapcsolataim, mert ut án utálom fogni a barátnõm kezét, valahogy társaságban ciki számomra minden fizikai kapcsolat, ha kettesben vagyunk, akkor gond simcs, de ha rársaság van, még egy öleléstõl is iszonyodom, ezt eddig egy lány sem értette meg, mind bebeszélik maguknak, hogy én szégyellem õket...
válasza:Megértelek, én is ilyen szülőket választottam magamnak. :-)
Nem könnyű ezeket a mintákat átértékelni és nem ezt továbbadni a gyerekeidnek.
válasza: válasza:Szia!
Én is olyan környezetben nőttem fel, amit Te leírtál a kérdésednél.
Aztán felnőtt koromban 25 évesen találkoztam újra egy régi, nálam idősebb ismerőssel, akivel évekig nem találkoztam, elsodort minket a sors.
Aztán az újratalálkozás óta ő az, aki annyi szeretet adott nekem, amennyit még soha senki.
Kezdetben hitetlen voltam, nem bíztam, mert az égett belém, hogy ígérnek dolgokat, de meg nem valósul.
Ha dicsért ez az ismerősöm, cikinek éreztem magam, hiszen érdemtelennek éreztem a szavakat, stb.
De mivel ő valóban őszintén mondta azokat, és nem csapott be, valamint óriási türelme van hozzám, így sikerült elfogadnom a jót. Most már képes vagyok elfogadni, amit kapok, stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!