Mi ez az elviselhetetlen embergyűlölet bennem?

Mostanában egyre többször előfordul hogy csak megyek suliba, vagy jövök (tömegközlekedés, leginkább csúcsidő tehát iszonyú zsúfolt járművek, intim szféra értelemszerűen nem létezik) és iszonyatos emberundor tör rám. Fizikai tünetek jönnek ki rajtam annyira rosszul leszek néha. Izzadni kezdek, érzem hogy forrósodik az arcom meg hasonlók. Alapjáraton is kicsit zavarni szokott néha ha idegenek 5-10 centire állnak tőlem (ha hozzám érnek az méginkább) de a baj inkább az hogy ennek mostanában a többszörösét érzem. Persze jólnevelt gyerek vagyok szóval soha nem bántottam még senkit és nem is akarok, de ilyenkor a fantáziámban félrelökdösök mindenkit, már szinte gyűlöletet érzek minden idegen ember iránt. Orvoshoz menni sajnos nincs a lehetőségeim között. Reggeltől estig egyetemen vagyok, baromi nagy hajtás van. Azt hiszem ez is közrejátszik ebben, de szerintem egy kis kimerültségnek nem lenne szabad kiváltania ezt az egészet. Olyan mintha egyszerre rettegnék az emberektől és közben meg legszívesebben félresöpörnék mindenkit aki csak az utamba kerül. Abból is elegem van hogy valamiért mindig nekem kell kikerülni másokat, különben nekemjönnének szemrebbenés nélkül. 3 éve lakom a fővárosban de eddig valahogy sokkal jobban viseltem. Azzal is tisztában vagyok hogy pitiánernek számító dolgokon akadok ki, azt hiszem ez maga az egyik problémám. Mit tanácsolnátok, van olyan megoldás ami nem kerül semmibe anyagilag?

L/22