Kilátástalannak látom a helyzetemet és egyre gyakrabban vannak öngyilkossági gondolataim, dühkitöréseim, nem bírom tovább, mit tegyek?
Egyszerűen évek óta ugyanaz a körforgás, bármibe belekezdek, kudarc a vége, legszívesebben mást se csinálnèk csak aludnék folyamatosan.
Akar ok nélkül is képes vagyok sírógörcsöt kapni.
Félek, hogy bekattanok és hirtelen felindulásból kinyírom magam. Nem ezt akarnám, de nem látok kiutat.
Azt mondják, hogy aki akar dolgozni, az talál munkát, akkor én mièrt nem? Jelenleg ez emèszt fel a legjobban. 25 évesen anyara vagyok utalva, pedig inkább én szeretnek segíteni neki.
Sehova nem kellek.
Csak egy érettségim van, se tapasztalat, se nyelvtudás, se szakma. Most elkezdtem egy szakmát, de 2 éves a tanfolyam. Tudnék mellette dolgozni, de hiába küldözgetem az önéletrajzomat, sehonnan nem jeleznek vissza.
Takarításban van tapasztalatom, de oda se hívnak.
Úgy érzem, hogy teher vagyok es ha véget vetnék az életemnek, akkor cselekednék jót.
Én tényleg próbálkozom, de falakba ütközök és már egy ideje tart ez az àllapot.
Nincs màr erőm.
Félek és össze vagyok zavarodva.
Tanfolyam mellett lehet diákmunkára menni, ehhez elég regisztrálni egy szövetkezetbe. Én pl. a Multi-Coopnál voltam, és mindig kellett az ember hol ide, hol oda.
Nem vagy egyedül a helyzeteddel. Nem csak itthon, külföldön is sok fiatal marad munka és főleg motiváció, elképzelések nélkül, ugyanúgy a szülők nyakán.
Nálam minden tűrhetően, gördülékenyen ment eddig, de most nem találok munkát, holott fiatal vagyok, van szakmám, amit szeretek így jónak is tartom magam, de mindenhova megkövetelik a minimum három év tapasztalatot, azt, hogy a dolgod mellett még két másik munkakört elláss és hogy ezt mind minimálbérért tedd, feltéve, hogy egyáltalán bejelentenek.
Tőkém nincs külföldre menni, hogy ott interjúkra mászkálhassak - bár jelentősen jobb feltételekkel kínálnak munkát a szakmámban -, és a munkaerő-közvetítő irodákat sem tudnám megfizetni.
Szóval nem tudom, mi lesz. Egyelőre pereg az egy év, amíg fizetik helyettem a TB-t, és igyekszem nem lerombolni a maradék önbizalmamat is. Igyekszem kihívásként felfogni, hogy valamit most abszolút önerőből kell véghezvinnem, anélkül, hogy bárki (barátok, tanárok) fognák a kezem.
A szüleimnek pedig, ha eddig nem jelentettem igazán nagy terhet, akkor egy ideig még képesek lesznek enni adni. Persze főzni nekem kell...
"Csak egy érettségim van, se tapasztalat, se nyelvtudás, se szakma."
Kérdező!
Ennyit hoztál össze magadnak, 25 éves korodra. Most akkor mit vársz? Mannát? Ezért?
Bocsi? lemaradt!
Nem tudom merre laksz, de Tescoba, bármilyen áruházba mindig van felvétel. Pénztáros, árufeltöltő mindig kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!