Plátoi szerelmek kikészítenek már, valamilyen diagnozis erre?

Erre az a megoldás, hogy kezdeményezel a lánynál és nem csak nézed.

Nekem is van jónéhány ilyenem. Ennél sokkal fájóbb az, amikor le se szar az, akit imádsz, vagy, amikor érzed, hogy te is tetszel neki, de valamiért elügyetlenkeded. Ez a legrosszabb.

Sosem fogom elfelejteni, hogy egyszer egy barátommal mentem az Instantba, és már jöttünk kifelé, amikor láttam egy lányt egyedül állni egy asztalnál, pohárral a kezében, zöld gitárpengetővel a nyakában. Nem volt egy csinibaba, de teljesen normálisnak, aranyosnak látszott. Olyan bánatosan mosolygott rám, mintha azt mondta volna, hogy "bárcsak idejönnél és megszólítanál, de biztos észre se veszel...". A barátommal már mentem ki, nem akartam visszafordulni, meg nem is volt még sikerem ilyen spontán csajozásban. Ezt a lányt soha az életben nem fogom elfelejteni és mindig bánom, hogy nem mentem oda hozzá.

Én is utálom a kudarcot, de jobb a lezárt kudarc, mintha meg se próbálnád és sose derülne ki, mi lett a vége. Mert úgy legalább tapasztalsz.

Ui.: De amúgy a férfiakra miért emlékszel vissza? Mit akarnál tőlük? Biszexuális vagy?