Depressziós vagyok. Amikor gyógyszert szedek, vidámabbnak, reménytelibbnek látom az életet, de összességében mégis az az érzésem, hogy valójában EZ az illúzió és a depresszió a józan állapot. Mit gondoltok erről?
Amikor érzem, hogy hat a gyógyszer, akkor úgy érzem magam, mint egy kvázi-egészséges ember: végre van energiám, nem akarok állandóan aludni, nem vagyok pesszimista, nem kuksolok némán társaságban. Kicsit olyan érzés, mint amikor be vagyok csiccsentve; egyfajta enyhe eufória. Amikor nem szedem, állandóan levert vagyok, SEMMIHEZ nincs kedvem, félek társaságba menni, mert nem akarom, hogy így lássanak. Nem bízom magamban, a legbiztonságosabb utakat választom. Nem vállalok be semmit, ami kihívást jelentene.
Néha, amikor világos pillanataimban vagyok, akkor rádöbbenek, milyen nyomorúságos dolog ez, mennyire egyedül vagyok, mennyi mindent kell megtennem, hogy olyan élettapasztalattal és jártassággal rendelkezzek, ami segít, hogy normálisan élhessek. De ezek a pillanatok ritkák, általában elmenekülök filmek, könyvek, gondolatok világába. Sokat vagyok egyedül, de nagyon ritka az olyan rádöbbenés, amikor valóban átérzem, mennyire egyedül vagyok. Olyankor viszont kissé pánikba esek és úgy érzem, azonnal beszélnem kell valakivel.
Azért írtam ezt az egészet, mert valahogy az az érzésem, hogy a depressziós világképem sokkal valóságosabb, mint a bizakodó. Hogy amaz idealista, naiv, gyerekes. Hogy sokkal igazabb az, hogy senki nem figyel ránk "odafent", nem vagyunk olyan nagy királyok, mint érezzük akkor, amikor sikerélményünk van, és úgy általában, a világ üres, és mindenhol az entrópia van, ami ellen felesleges küzdenünk, akár azzal, hogy portalanítunk vagy mosunk, akár azzal, hogy eddzük a testünket. Úgy érzem, a lelkes ember, részeg ember, és a depressziós a józan. Csak a józanság szar.
Mit gondoltok erről?
Hajj... nagyon köszönöm a válaszod és a jó szándékod, de ne haragudj, számomra ez nem elfogadható megoldás. Nem tudok hinni ilyenekben (még magamban se nagyon megy). Rögtön itt problémám van:
"Tudod, minden ember eredendően rossz, mióta Ádám elbukott az Édenben. Ezzel jött be a világba a betegség, a szegénység, a fájdalom. A depresszió is. A bűn miatt. Mert te alapból bűnös ember vagy! "
Na, ez az, amiben én nem vagyok hajlandó hinni. Nem vagyok hajlandó egy olyan vallást követni, ami minden újszülött csecsemőre kimondja, hogy bűnös! Mi ez, ha nem egy faktor a depresszió kialakulásában? Szerinted elősegíti az ember fejlődését az, hogyha alanyi jogon, anélkül hogy bármit tett volna, bűntudatot nevelnek belé? Valamiféle régi dogma miatt? Én úgy gondolom - és ez a saját értelmezésem -, hogy az eredendő bűn alatt az ego erejét kell érteni. Ez az, ami szerintem minden bűn forrása; amikor az ember elfelejti, hogy ő egy nagyobb egésznek a része, és a másik ember az ő testvére. De ez nem azt jelenti, hogy akaratunkon kívül bűnösök vagyunk mind. A bűntudatot kerülni kell, mint a tüzet. Az betegíti meg az embert.
"Ha elfogadod őt, ő nem csak megszabadit, hanem örök életet is ad neked! Mert miután lehúzol itt még 50-60 évet, azért számit, hogy hol leszel egy örökkévalóságon át, nem?"
Nem hiszek abban, hogy egy véges földi életben elkövetett cselekedetek végtelen ideig tartó örömre vagy szenvedésre kárhoztatnak minket. Ennek egyszerűen nincs értelme, pláne azzal a tudattal nincs, hogy az ember a bűnei nagy részét, talán minden bűnét, tudatlanságból és egoizmusból követi el. Nincs értelme egy olyan rendszernek, a felfogható világban történt dolgok miatt egy földi érzékek által felfoghatatlan világban ítéli el az embert, ahol csak akkor érti meg a történések jelentőségét, amikor már túl késő, és emiatt örökké ott marad. Ez így nem ad lehetőséget a tanulásra. És az örökkévalóság helyett a ciklikusságban hiszek.
Van aztán egy olyan problémám is ezzel, hogy ez a lehetőség nem áll nyitva a világ 5 milliárd, vagyis az emberiség kétharmadát kitevő nem keresztény embere előtt. Csak az kapja meg az örök élet lehetőségét, aki a nyugati világba születik? A Szaúd-Arábiába született emberek eltévedt lelkek? Velük mi lesz, akiknek soha nem lesz lehetőségük az életükben, hogy elfogadják Jézust, mert olyan kultúrában nőnek fel, ahol egyszerűen más a vallás?
Ennek ellenére hiszek Jézus tanításaiban, csak úgy gondolom, veszélyes, ha szó szerint vesszük őket. És kérlek ne haragudj meg rám, nem kötözködni akartam veled, csak vannak dolgok, amiket nem értek ezzel a felekezettel kapcsolatban, és ezeket jónak láttam leírni. De tudom, hogy segíteni szeretnél, és köszönöm!
Remélem nem baj, ha erre is válaszolok valamit :)
Nem hiszek abban, hogy az újszülöttek bűnösek lennének, és elég nagy butaság lenne úgy nevelni egy gyereket, hogy ő bűnös. A csecsemő nem bűnös, de előbb-utóbb fog elkövetni bűnt. Nem azért bűnös alapból az ember, mert elkövetett valamit, hanem benne van a természetében. Szóval, ha nem követsz el egész életedben semmi rosszat, akkor nincs semmi gond. :D Csak ezt nagyon nehéz. A Biblia kijelenti, hogy: vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Ezért halt meg Jézus, hogy az emberek bűneiért járó kárhozatot (És minden betegséget, nyomort, bűnt, és rosszat) ő szenvedje el. Én abban hiszek, hogy ha valaki el hiszi ezt, az nem csak üdvözül, hanem itt a földön is élhet bűntudat és kárhoztatás nélkül. Nem akartalak kárhoztatni, és Jézus is azt mondta, hogy ő nem itél senkit. ("Ti test szerint itéltek, én nem itélek senkit.De ha itélek is én, az én itéletem igaz, mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.")Ő soha nem akar lenyomni senkit! Ő önbizalommal, erővel és örömmel akar megerősiteni. Vannak egyházak, ahol azt akarják, hogy egész életedben legyen bűntudatod és vágj szomorú képet, de Isten nagyon nem ilyen! Nekem lehetne bűntudatom sokmindenért, és volt is, de minek érezzem rosszul magam, ha egyszer oda van irva a Bibliában, hogy "A régi meghalt, és új teremtés vagyok. Igazságban és valóságos szentségben teremtettem. Isten országa bennem van: igazság, békesség, és Szent Szellemtől való öröm." És hogy "Nincsen immár semmi kárhoztatásom, mert Jézus Krisztusban vagyok." A bűntudattól is megszabadit Isten.
Isten minden embert üdvösségre teremtett, és nem cselekedetek határozzák meg, hogy üdvözülsz-e, hanem hogy hiszel e. Éppen ez a kegyelem. Semmivel nem lehet kiérdemelni, mert ingyen van! Csak Isten jókedvéből és szeretetéből. Mert Ő jófej. :)
Mindenkinek van lehetősége hallani az evangéliumot. És igen, Szaud-Arábiában is vannak keresztények, csak nekik bújkálniuk kell, mert üldözik őket a hitük miatt. Az apostolokat is megölték, mert nem szüntek meg hirdetni Jézust.
Lehet, hogy a kereszténységről a katolicizmus jut eszedbe, ahol minden dogmákra és szabályokra épül. Isten sokkal jobb ennél. Ami ott van, annak nincs iei alapja. A tanitványokat részegeknek nézték, pedig józanok voltak! :)
Ez az egész sokkal többről szól, mint gondolod...
Remélem, adtam választ a kérdéseidre. :)
Szia!
Hát esélyes hogy az a józan állapotod nyílván. Fel nem dolgozott trauma. Mennyj utána. Meg ha beszélgetni akarsz meg talán erre is menj pszichológushoz.
No hajrá!
Ajánlom figyelmedbe ezt a könyvet: [link]
Valószínűleg felvet benned olyan kérdéseket, amelyek a pszichiáterrel átbeszélve közelebb visznek a megoldáshoz. Kívánom neked, ráébresszen miért úgy gondolkodsz dolgokról, ahogy és azt is, hogy a válaszokat megtaláld magadban!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!