Ez depresszió? Vagy ez csak valami azt megelőző állapot?

Sajnálom, elhiszem hogy megviselt a dolog!

Amit elmondtál, az hasonlít rá. A tünetetek legalábbis nagyon olyanok. Rossz közérzet, sírásroham, hogy nincs kivel megbeszélni az csak jobban bele visz, úgyhogy mindenképpen jó lenne embert kerítene erre akivel megbeszélheted az érzéseid, a történteket. Suliban sem tudsz koncentrálni... Ezek mind olyanok, amiken én is átmentem amikor depressziós voltam. Én sírva keltem, sírtam a suliban is (azt sem tudtam sokszor, hogy már miért is sírok tulajdonképpen csak jött...) és este is úgy feküdtem le, hogy sírtam. Aludni sem igen tudtam rendesen.

Mondd meg anyádnak, hogy nem küldenek semmiféle papírt! Én jártam fél évig pszichológushoz, gyógyszert is írt és különben sem érdekelt ki mit gondol arról ha valaki ilyen segítséget kér ebben a helyzetben. A kedélyjavító arra volt jó, hogy ne sírjak folyton, de végső soron magamnak kellett kilábalnom. Az én pszichológusom fantasztikus tanácsa az volt, hogy: ne törődj semmivel, csak a tanulással! Igen, amikor semmi nem érdekelt, amikor oda akartam a legkevésbé menni, emberek közé, tanulni, hát igen csakis a tanulás érdekelt...

Én azt mondom, ha úgy érzed hogy szükséged van pszichológusra, menj el hozzá, ő majd jobban megtudja állapítani, hogy ez milyen súlyos depresszió és ha kell gyógyszert tud írni neked. Senki nem fog gyogyósnak nézni! Barátnőddel is szerintem beszélgess. Ha jóban voltatok eddig, ne hagyjátok elromlani a barátságotokat. Ha úgy érzed elhanyagol, mondd meg neki: te ezt érzed és kérdezd meg ő hogyan látja a dolgokat. Egy próbát megér, mert én úgy gondolom, a környezet nagyon sokat tesz ebben a dologban, hogy javulsz e vagy még jobban belesüllyedsz a rossz kedvbe. S az öngyilkosságra meg ne is gondolj! Gondolj arra: ami nem öl meg, az megerősít! Most rossz, de ha túl jutsz ezen, csak erősebb leszel! :)