Mit tudnék tenni hogy elfogadjanak?
Lehet kicsit hosszú lesz szóval ha valaki végig olvassa, azt nagyon megköszönöm.
Szóval alapvetően egy életvidám ember vagyok és 1 éve úgymond tökéletes volt az életem, barátok, jó jegyek, amit akartam megkaptam, jól éreztem magam. Azóta viszont eléggé megváltozott a helyzet. A barátok szépen lassan elhidegültek, majdhogynem kivétel nélkül. A szüleim elváltak és egymást támadják persze nem egymás szemében hanem rajtam keresztül.. Úgy érzem semmi sem sikerül, minden este sírva alszom el. Úgy érzem egy kicsit megnyugtat, le tudok adni egy kicsi tehert. De nem csak esténként sírok napközben is sokszor. Szóval miután nem maradtak barátaim, ők nem hogy lógva hagytak, elkezdtek támadni, a folyamatos piszkálás, és én az evésbe, sírásba, vagdosásba menekültem. A felszedett túlsúly nagy részét már sikerült leadni de a bőrömön sok ilyen csík lett (nem tudom a nevét pontosan) ami megint levett az önbizalmamból. Nem tudom mi történt hogy hogy változtam meg, mert én nem is akartam, és nem is érzem hogy mi változott.. Mind ezek ellenére megismerkedtem egy fiúval akinek mivel nem ismert korábban nem voltak elvárásai, és egy kis támaszt nyújt, de eléggé messze lakik, szóval ez sem működhet. Nem vagyok csúnya, és most már kövér sem, de egy szuper szexi toppmodell alkat sem. Úgy érzem ha bárki őszintén szeretne engem, csak egy barát vagy egy fiú akár. Egy biztos pont lenne az életemben és máris értelmet adna mindennek.. Én 100%-ban nagyon ragaszkodó, törődő típus vagyok, és ha valakinek fontos vagyok akkor mindent megteszek érte, és nagyon szeretem. Igazából olyan nagyon senki nem ismer, nem tudják hogy milyen vagyok.. Megnyílni pedig olyan nehéz.. Még tudnék írni vagy 1000 oldalt, ha valakit tényleg érdekel és hasonló helyzetben van írjon bátran ígérem válaszolok, szívesen beszélgetek bárkivel. 17/L
hát ezzel tényleg pszichiáterhez kéne menned!!! ne játssz az életeddel :( a doki segít kilábalni ebből! Hány éves vagy?
vigyázz magadra! :(
november 17.-én leszek 17
azért nem akartam pszichológushoz menni, mert akkor nyilván szólnom kéne az anyámnak de neki így is nagyon sok problémája van, nem akarom még az én szarságaimmal is terhelni.. fogalmam sincs mit csináljak..
Utólag a dolgokon nagyon nehéz változtatni a mai fiatalság között.
Azonban, hogy elfogadjanak egy adott helyen úgy mond bizonyítanod kell (az elolvasásból azt vettem ki, hogy legelőször magadnak, mert addig másnak se fogsz tudni) amik szerintem megfogadható tanácsok, hogy legyenek célkitűzéseid sőt inkább álmaid. Másrészt az emberekhez alkalmazkodnod kell egy bizonyos szinten, vannak társadalmi és erkölcsi elvárások egymással szemben. Lehet ezek az elvárások szembe mennek a te elvárásaiddal, de velük valószínűleg akkor tudsz ismételten normális lenni. Na meg fontos, hogy észre vegyék nem hat rád a csesztetésük, mert nekik az az öröm, hogy fájdalmat okoznak, de ha nem tudnak idővel csak az idejüket fecsérlik ráébrednek.
utolsó kommentelő csak úgy szólok hogy az elmúlt 5 évben én ezzel mind el próbálkoztam amiket felsoroltál és szerinted sikerült?
nem ...
mert tudod a mai fiatalság kicsit más mint a mostani 30-40 éveseknél volt, és ezt onnan tudom hogy én is ebbe a korosztályba tartozok.
és már az állandó csesztetés meg barát nélküli világ igaz belőlem 7-8 évesen de ugyan úgy kihozta belőlem azt amit ebből a lányból
15/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!