Ha valaki ilyeneket csinált gyerekkorában, akkor valószínű, hogy felnőttként pszichopata/szociopata lesz?

Sosem bántottál még senkit. Fantáziáltál róla, de ez sok emberrel megesik.

Babákat bántottál, ez mindenképpen jelent valamit, de élőlényt még nem. A legtöbb pszicho- vagy szociopatára jellemző az állatok bántalmazása.

Te sajnálnád őket? Vagy meg tudnál kínozni (nem ölni) egy élőlényt anélkül, hogy megérintene a fájdalma?

Néhány dolgot ezek közül én is csináltam. Sosem szerettem, ha hozzám érnek, ha ölelgetnek, puszilgatnak, az oviban sok gyerekkel agresszív voltam, mert engedély nélkül megérintettek. A babákat világ életemben utáltam, minél jobban hasonlít egy igazi babára, annál jobban. Ha a kezembe került egy, azt általában megkínoztam és tönkretettem, módszeresen és élvezettel. Amikor kérdezték, hogy miért csinálom, egyszerűen azt válaszoltam, hogy ,,mert ezt érdemlik." A barbie babáimat is kinyírtam, volt amelyiket felakasztottam és felgyújtottam, volt amelyiket vízbe dobtam kővel a nyakán és volt, amelyiket simán eltemettem a kertben. Általában azt játszottam, hogy elraboltam őket, megkínozom majd megölöm őket. Az iskolában nem voltak barátaim, kinéztek mert nem voltunk gazdagok. Legszívesebben válogatott módszerekkel öltem volna meg az osztálytársaimat, ezeket sokszor le is rajzoltam és el is játszottam otthon.

Bár nálunk a családi viszony nem volt épp idilli, egy látszatra nagyon aranyos gyerek voltam és senki nem tudta volna ezt elképzelni rólam.

Így felnőttként azt gondolom, hogy ezek a dolgok valamilyen rejtett agresszióból fakadnak, amit valahol máshol kellene levezetni. Talán segítene, ha a lány elkezdene sportolni vagy küzdősportot tanulni. Ott kiélheti az agresszivitást, miközben önuralmat tanul. Emellett érdemes lenne egy próbát tenni pszichológussal is, ki tudja mi az, ami legbelül mindezt kiváltja belőle.

Sok szerencsét

24/L

Nem mondanám, hogy teljesen kinőttem de sokat fejlődtem. A különköltözés (kollégiumba) segített abban, hogy kicsit távolabbról nézzem a családomat és végre szabadon dönthessek a dolgaimról. Egyúttal megtanultam folyamatosan 2 másik emberrel egy légtérben élni, ami olykor még ma is nehéz. Mindenesetre itt muszáj volt valamennyire szocializálódni és megtanulni nem kimutatni pl. az agressziót. Utóbbit rendszeresen sporttal vezetem le. A ,,beteg" gondolataimat pedig rajzokba és festményekbe konvertálom át, ezáltal megszabadulok tőlük, ,,kijönnek". Szerintem nem is lehet ezt igazán ,,kinőni" de ha az ember odafigyel magára, hasznosíthatja ezeket a dolgokat. De ha nem tudja ezt egyedül rendezni magában, akkor mindenképp szakemberre bíznám.

24/L (utolsó voltam)