Neki mi baja? Antiszociális?
Előre bocsátom, nem rólam van szó, hanem egy ismerősömről, akihez közel érzem magam, hogy ő mit érez irántam, arról fogalmam sincs. És sokat gondolkoztam, feltegyem-e egyáltalán ezt a kérdést. Amiket leírok, azokat ő maga mondta, olyan szinten bizalmi kapcsolatban vagyunk, hogy ilyesmit megoszt velem, talán az egyetlen ilyen ember vagyok számára.
Szóval:
Nem érez szeretetet, sem kötődést. Régen voltak barátai, de amint úgy érzi, hogy egy emberre már nincs szüksége, vagy több bonyodalmat okoz neki, mint szórakozást, szó nélkül kizárja őket az életéből. Legyen az barát vagy családtag. Nem érez hiányt sem. Mások szeretetének kifejezését nem tudja őszintén lereagálni, de tökéletesen játssza el, hogy viszonozza az érzéseket, mindezt praktikussági okokból, hogy fenn tudja tartani a kapcsolatokat, amikre saját bevallása szerint csak unaloműzésre van szüksége. Tényleg a saját állítása szerint nem szeret senkit, viszont bizonyos személyek iránt van benne valami nagyon erős birtoklási vágy, amit régen a szeretetnek, szerelemnek hitt.
Egyébként rengeteget unatkozik, ezért régen extrém dolgokat csinált. Manapság is csak azért vállal munkát, kezd bele bármiféle szociális kapcsolatba, hogy az unalom érzését csökkentse (mindez, amit leírtam, az ő saját bevallása szerint van így).
Állítólag régen depressziós volt, de ez nem járt nála bűntudattal, önváddal (egyébként ilyet sem érez semmi miatt), csak levert unottsággal.
Évekkel ezelőtt asperger szindrómával diagnosztizáltatta magát, és mióta megkapta a diagnózist, rájátszik (az egyébként meglévő) autisztikus vonásaira, egyébként nagyon kedves, elragadó, szerethető személyiségnek tűnik kívülről. Azt mondja, ez azért kellett neki, hogy elnyerje az emberek szimpátiáját és ártatlannak tűnjön, de ettől függetlenül az autisztikus vonások léteznek, ott vannak, és mivel főleg kisgyerekkori dolgok alapján diagnosztizálnak, rájátszani sem igazán tudott.
Ezért merült fel a kérdésem. Ő egy aspergeres, antiszociális vonásokkal? Létezik egyáltalán ilyesmi? Vagy mindaz, amit felsoroltam, csak az asperger miatt van? Az empátia teljes ! hiánya, a gondoskodási vágy teljes ! hiánya? Semmiféle kötődés senkihez, semmihez? Egyébként szorongani szokott, legalábbis ő használja magára ezt a szót, de az olyan klasszikus stresszhelyzeteket, például vizsgákat magasról letojja, stresszt nem igazán él meg, a szorongás szót mint valami általánosan meglévő hangulatot szokta mondani magáról.
Én aggódom érte, és nekem fontos ő, de fogalmam sincs, mi ez az egész. Nekem fura nagyon, lehet csak az asperger miatt ilyen? Felnőtt nőről van szó. El tudom fogadni, hogy nem szeret és nem kötődik hozzám, de van köztünk valamiféle intellektuális kapocs, és hát nekem is érdekes a társasága. Ettől függetlenül nekem például fájna, ha elveszíteném.
Esze van. Gazdag lesz, és sikeres. Legyél vele jóban, ha képes vagy olyat produkálni, ami miatt hajlandó lesz elviselni maga körül.
Nem, ez nem asperger, autizmus meg végképp nem. Viszont szerintem nem érdemes összeállni vele, ha csak nem vagy oda a szadisztikus szexért. :)
Nem érdekli a szex. Nincs vele baja, fizikailag élvezi, de nem érez közben semmit (érzelmileg) és nem tudja, hogy mire jó. :)
Azt nem értem, miért illett akkor rá az összes koragyermekkori autisztikus tünet. Én szociopatának hiszem, és ő is magát.
Én is ismertem valakit, aki ilyen volt, és hasonlóan viselkedett, de máig nem tudom, hogy valójában milyen személyiségzavarban szenvedett.
Én is ragaszkodtam hozzá, de néha azt éreztem, mintha neki még nagyobb szüksége lenne rám, aztán egy következő levelében erre teljesen rácáfolt.
Néha úgy éreztem, hogy olyan önző, annyira sértődékeny, és olyan emocionális megnyilvánulásai vannak, mint egy gyereknek, és sokszor csak vaktában csatarászik az érzelmi reagálásait illetően -, mint aki csukott szemmel késeket dobál, vagy mintha egy kalapból húzná ki, hogy éppen mikor mit írjon.
Máskor viszont bámulatosan értett hozzá, hogy hogyan kedveskedjen, ha éppen valamiért szomorú voltam. Ez nekem máig megfejthetetlen, hogy honnan, milyen eszköztárból, olvasmányokból, hallott vagy tanult dolgokból szedte össze azokat a megejtően kedves, rafináltan közeli, egyedi, mástól eddig nem tapasztalt stílussal és közvetlenséggel megfogalmazott mondatokat, élményvilágot, amikkel el tudott varázsolni. Ha az ilyen embereknek sekélyesek az érzelmei, honnan a csudából tudnak egy olyan elbűvölő maszkot összetákolni maguknak?
Az ember tudja, hogy amit lát, az csak álarc, hogy az egész csak káprázat, mégis mit bánja ezt, a lényeg, hogy érzelmileg hassanak rá, és szerethesse azt a figurát, még ha csak barátságról van is szó. A színészekről is tudja az ember, hogy csak szerepet játszanak, mégis jó átadnia magunkat az általuk ébresztett érzéseknek, amik viszont már valóságosak.
A legfurább az egészben, hogy én még senki mással nem tudtam ennyire szeretni magamat, és senkivel szemben nem éreztem magam olyan szabadnak, különlegesnek, határtalannak, mint ezen az ’antiszociális’ emberen keresztül - talán ez a titka annak, hogy ennyire tud hiányozni. Érdekes volt ez a furcsa, megnevezhetetlen, semmi máshoz nem hasonlítható érzelmi, lelki kirándulás… a baj az, hogy azóta is egyfolytában valami hasonlóra vágyom, és már nem is értem, hogy voltam meg enélkül az élmény nélkül azelőtt, amíg nem ismertem őt.
Ha nem túl indiszkrét, miért szakadt meg a kapcsolat? Te vetettél neki véget, vagy számára volt elég? Mi azért nem csak levelezünk, személyesen ismerem az illetőt, innen tudom, látom, hogyan viselkedik, látom az autisztikus dolgait és a szinte kislányos báját, de látom azt is, hogy miközben kedveskedik és mosolyog, valójában miket gondol (illetve ezt nem látom, de velem megosztja). Nagyon, nagyon ritkán látok a maszk mögé, néha kibillen, és akkor beletapos a családtagjai érzéseibe, meg néha az enyémbe is, de ezt már írtam... Azt hiszem, nagyjából értem, hogyan működik, és úgy érzem, tudom kezelni, de mivel ÉN kötődöm is hozzá, fogalmam sincs, hogy reagálnék, ha úgy vetne véget a kapcsolatunknak, ahogy tudom, más kapcsolatainak véget vetett. Ha nem tud csak simán eltűnni mások életéből, elkezd kegyetlenkedni, és én egész biztos nem fogom hagyni eltűnni.
Azért várom még, ki mit gondol erről, várok még válaszokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!