Egy pszichopata/szociopata szeretheti-e a zenét, és ezen belül az érzelemtelieket is? - hiszen neki magának nincsenek érzelmei.

2, 3: Jó, akkor helyesbítek: Én azt olvastam, hogy nem olyan mélyek az érzelmei, mint a nem p/sz embereknek, ebből következtettem arra, hogy nem lehet rájuk akkora, és olyan hatással a zene, mint egy olyan emberre, aki nem p/sz.

----------------------

3: Igen, tudom, hogy mik a jellemzőik, de engem most a zene érdekelt.

És akkor aki úgy írt ide, hogy pszichopatának tartja magát, az szerinted nem is az, mivel ők nem vállalják fel, hogy azok?

Robert D. Hare: Kímélet nélkül c. könyvének van egy kivonata a köv. oldalakon:

[link]

[link]

Itt olvastam, hogy:

"A szépség és csúnyaság – kivéve felszínes értelemben -, a jóság, a gonoszság, a szeretet, a borzalom és a humor semmilyen valós jelentőséggel nem bír számára, és nem tudja megindítani."

Ebből gondoltam azt, hogy akkor a zene sem tud igazán hatni rájuk, és mivel "képtelenek a másik személlyel való érzelmi azonosulásra", arra gondoltam, hogy akkor azt sem tudják igazán átérezni, hogy mit akart a zeneszerző kifejezni, átadni. Mondjuk pont azt úgy sem lehet, mert mindenki másképp szűri át a dolgokat, és mindekniben mást mozgat meg benne emlékektől, megélt élményektől, hangulattól, nyitottságtól függően.

4: Én nem vagyok p/sz, ezért persze, hogy hat rám a zene.

Te is érintett vagy, azaz p/sz? És nem is vágysz rá, hogy jobban hasson rád a zene? Vagyis nem szeretnél mélyebb érzelmeket átélni? Pontosabban, ha p/sz vagy, szeretnél nem az lenni? Bár azt olvastam, hogy ők nagyon is jól elvannak a bőrükben, és úgy érzik jól magukat, ahogy vannak, de hátha vannak kivételek.