Egy pszichopata/szociopata szeretheti-e a zenét, és ezen belül az érzelemtelieket is? - hiszen neki magának nincsenek érzelmei.
A rockot és a metált talán kedvelheti (bár ezek is hatnak az érzelmekre, nem is kicsit), de a lassú, melankolikusabb zenével - és most nem feltétlen romantikus számokra gondolok -, mi lehet a helyzet? Milyen hatása lehet rá? Vagy pl. a dzsesszhez hogyan állhat hozzá?
Nem bánnám, ha egy érintett is válaszolna.
válasza:"Minden embernek a lelkében dal van, és A SAJÁT LELKÉT HALLJA MINDEN DALBAN..."
Én egy jó ideje már nem hallgatok semmilyen zenét. Akkor ez mi? Üres a lelkem? Vagy nincs is? Az mondjuk elképzelhető...
Na meg én elég sokat foglalkozom magammal, mentális tekintetben. Próbálom megfejteni magam. Mindent leírni nem fogok, mert kutya se olvassa, de annyit leírok, hogy én sem érzem szükségét hogy változzak, hanem inkább kidobnék mindenkit magam mellől, és úgy érezném jól magam (laktam már egyedül, és imádtam!), szóval voltaképp nem magamat akarom megváltoztatni, hanem a környezetem... Szerintem mások hatására kezdem el gyűlölni magam, mert amikor egyedül éltem, és a munkán kívül szinte minden időm egyedül töltöttem, akkor voltam egész életem alatt a legkiegyensúlyozottabb...
És én nem vagyok diagnosztizálva se pszicho-, se szociopata diagnózissal, másfélékkel viszont igen... Bár ezt le se írom, elég egyértelmű, aki egy kicsit is ért hozzá... :D
válasza:Ha nem hallgatsz zenét, akkor nem arra van igényed. Lehet, hogy inkább vizuális típus vagy, és látványilag jobban leköt egy dolog.
Én akkor nem hallgatok zenét, ha nagyon elfoglalt vagyok, olyankor lelkem sincs, mert nem érek rá foglalkozni magammal.
Viszont ha valamelyik irányba szélsőségesebb érzéseket érzek, akár nagyon jó kedvem van, akár nagyon rossz, akkor igyekszem azt zenével felerősíteni. Ilyenkor az adott érzés fokozódik, és a rossznak hamarabb vége lesz, mint zene nélkül.
Egyedül lenni jó, akkor a legszabadabb az ember. Sosem tudom megérteni, mikor valaki azt mondja, hogy unatkozik.
A környezeteden mit változtatnál meg? De mostanában is gyűlölöd magad? Azért, mert esetleg nem tudsz alkalmazkodni? És azért szeretnél egyedül lenni, hogy ne is kelljen? Vagy mi az, ami miatt nem szereted magad?
"orvosOK" - OK = obszesszív-kompulzív személyiségzavar? Ezt diagnosztizálták?
Ha tévedtek az orvosok, akkor rájöttél, hogy mi az, ami inkább jellemező rád?
válasza:"A környezeteden mit változtatnál meg?"
Szeretnék egy saját kis teret a mindennapokban, ahol csak én vagyok, és ha épp akarok egy kicsit nem egyedül lenni, akkor el kelljen mennem itthonról, vagy valakit idehívni, de így a mindennapokban én ellennék egyedül, úgy nem érezném, hogy megfulladok.
"De mostanában is gyűlölöd magad?"
Igen, sajnos. :( Gondolom, így sokkal jobban érzem a negatív tulajdonságaim, amikor meg egyedül voltam, akkor nem kellett foglalkozni ilyenekkel. Valószínűleg menekülök... sajnos olyan típus vagyok, még saját magam elől is képes vagyok menekülni mondjuk.
"Azért, mert esetleg nem tudsz alkalmazkodni?"
Igen, sajnos nagyon nem tudok. Hiába erőlködöm, nem megy, csak felidegesít minden.
"És azért szeretnél egyedül lenni, hogy ne is kelljen?"
Igen, úgy gondolok, az sokkal egyszerűbb, na meg szerintem engem sem tudnak mások elviselni. Úgy vagyok ezzel, hogy ami nem megy, ne erőltessük.
"Vagy mi az, ami miatt nem szereted magad?"
Ez jó kérdés. Nem igazán tudom. Bár néha úgy érzem, hogy nem is vagyok rossz, néha tetszik, hogy gonosz vagyok, vagyis úgy látom magam. Nem tudom az vagyok-e, de azt tudom, hogy jó biztos nem. Bár szerintem minden emberben van rossz, ha csak minimálisan is.
""orvosOK" - OK = obszesszív-kompulzív személyiségzavar? Ezt diagnosztizálták?
Ha tévedtek az orvosok, akkor rájöttél, hogy mi az, ami inkább jellemező rád?"
Depresszióval, borderline személyiségzavarral diagnosztizáltak. De szerintem én skizoid vagyok. Az jobban illik rám. Mert a borderline-ok társfüggők, én meg pont hogy már lassan kikészülök attól, hogy nem egyedül lakom. :( Bár egyedül nehéz megélni, de még is a teljes függetlenség úgy gondolom, jobb lenne. Csak sajnos nem vagyok az az életképes fajta. Amikor egyedül éltem, akkor is segítettek a szüleim, de még is félig-meddig függetlennek érezhettem magam.
Szerintem az egyedüllétre való igény teljesen normális, mindenkinek fontos, hogy el tudjon vonulni, csak van, aki nem meri bevallani.
És magad elől hogy tudsz elmenekülni? Attól, hogy nem tart tükröt egy másik ember, még tudod, hogy milyen vagy.
De a skizoidok ritkán fejeznek ki haragot vagy dühöt, akkor mégis miben nyilvánul meg a gonoszságod, és miért látod vonzó tulajdonságnak a gonoszságot?
De ha a képzelt vagy valós gonoszságodra majdhogynem „büszke” vagy, akkor mit gyűlölsz magadban? Vagy lehet, hogy akkor mégsem gyűlölöd magad igazán? Csak azt hiszed, hogy aki olyan, mint te, azt gyűlölni kellene, és ezt az érzést a felettes éned csak rád akarja kényszeríteni?
Olyan nincs, hogy valaki nem életképes. Előbb utóbb le kell válnod a szüleidről. Az is lehet oka annak, hogy nem szereted magad, hogy életképtelennek érzed magad. Be kellene bizonyítanod magadnak az ellenkezőjét. Persze, hogy dühös vagy azokra, akiktől függsz és akik miatt életképtelennek gondolod magad.
Olvastad Döme László Személyiségzavarok c. könyvéből a skizoidokra jellemző fejezetet? Vagy miből tájékozódtál?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!