30 év felett, ha valaki befásul mit tegyen?

8as válaszoló vagyok. Én is munkanélküli vagyok jelenleg, immár több éve. Egy éve kezdtem egy kétéves sulit. Rám is pont ez volt jellemző amit írtál:

„Nagyon nehéz felállni, újra hinni,a dolgokban. Én sem ilyen voltam, sokkal több élet, "tűz", "láng" volt bennem és hittem magamban egy időben, fiatalabb koromban. Ez megváltozott az évek múlásával sajnos. Most meg bizonytalanság, félelem van bennem, félek az ismeretlentől, félek belekezdeni új dologba, félek attól hogy bukok megint és azon hogy rágom át magam. Nah ez a gáz. Tartok attól, hogy amiért eddig küzdöttem és pénzt, időt áldoztam rá fölöslegbe fog elszállni.”

Én se találtam a helyemet a huszas éveimben, sokszor feladtam dolgokat (képzést, munkalehetőséget).

Római katolikusnak vagyok keresztelve, általános iskolában jártam hittanra, elsőáldozó is voltam. Középiskolában elkezdtem könyvtárba járni olvasgatni pszichológia vallás, filozófiai témákban, újdonságként hatott ezekről olvasni. Nem tudatosan, de eltávolodtam a kereszténységtől.

Kb. 26 évesen tértem vissza a kereszténységhez, tudatosan. Viszont csak 30 évesen értettem meg, hogy mi is a hit. Hogy Istent segítségül lehet hívni és nem a vak véletlen alakítja az életemet. 16-tól kb 31 éves koromig nagyon sokat szenvedtem. Egyik rossz tulajdonságom, hogy hirtelen rám tud jönni a borúlátás és akkor nem látom értelmét a dolgoknak, feladok dolgokat. A szorongás is megkeserítette az életemet, jelentősen hozzájárult a borúlátáshoz. Legmélyebb pontra akkor kerültem, mikor egy munkahelyet 2 nap után otthagytam. Már korábban is voltak öngyilkossági gondolataim, de ekkor veszélyessé váltak. Elkezdtem járni pszichológushoz, aki rábeszélt – nem volt könnyű - , hogy próbáljam meg a gyógyszert. Időközben kristályosodott ki bennem, hogy az életemet nem a vak véletlen irányítja, és ha Istent segítségül hívom, sikerülhet felállni, és a korábbi hibáimat többé nem elkövetni.

Hogy érzékeltessem, milyen fontos ez a felismerés, egy példa. A Monopoly társasjátékba nem avatkozik be Isten, ha rosszul kezdenek alakulni a dolgaid, kicsi a valószínűsége, hogy ne veszd el. A való élet szerencsére nem teljesen olyan mint a Monopoly – bár hasonlít, de legalábbis egy keresztény számára nem!!

Erről a fajta hitről, Istenben való bizalomról szól a Zsoltárok könyve sok sora, illetve erre utal Jézus ld fentebb.

Fontos tanács a keresztény életben a Máté 6,34 sor is, tehát, hogy ne aggódjunk a holnap miatt, elég minden napnak a maga baja.

Ezzel a felismeréssel véget tudtam vetni a korábbi önsorsrontásomnak. Tudom, hogy érdemes kitartani, még nehézségek közepette is.

A gondviselést nem úgy értettem, hogy manna potyog az égből, hanem, ha mindent megteszünk ami tőlünk telik, és Istent is segítségül hívjuk, akkor nem lesz belőlünk hajléktalan, nem kell az egzisztenciális bukástól félni!!

Ehhez viszont meg kell térni Hozzá, magunkba szállni. Ajánlom a Zsoltárok könyve olvasását, én annak hatására értettem meg mélyebben a kereszténységet.

Kérdező, mindenki falakba ütközik. a különbség csak az az emberek között, hogy ki hogy reagál a falakra.

pl. engem nagyon sok nehézség ért az elmúlt egy évben.

Pl. az egyik nagyon stresszes dolog kb. éppen egy éve történt velem, és nem tudtam magam túltenni rajta. Amit tettem, hogy elkezdtem az interneten keresni megoldásokat. Mivel nekem nem stílusom vég nélkül szenvedni, meg másokat meg az életet okolni: inkább teszek, hogy jobb legyen. Kerestem, hogy hogy legyek boldogabb, hogyan tegyem túl magam, stb. Mindenféle technikát próbáltam és próbálok. Azóta rengeteg lépést tettem előre, és egyik dolog hozta a másikat. Sokmindenben változtam az egy év alatt, de sokat is kellett érte TENNI. Nem csak nyavalyogni.

Az biztos, hogy az az óriási fájdalom nincs már bennem pl. ami akkor volt. Nem tudom, mi lenne, ha nem tettem volna ezeket a dolgokat. Talán rosszabbul lennék most, mint akkor. Talán olyan fásult lennék, meg rosszkedvű, mint te. Főleg, hogy azóta még történtek az életemben nagyon rossz dolgok.

Ha akarsz jobban lenni, akkor tegyél érte. keresd a megoldásokat. ez csak lépésről-lépésre fog tudni menni. Ne egyik napról a másikra várd a csodát.

én sem tudom pontosan, mikor múlt el belőlem a fájdalom. folyamatosan csökkent, és aztán valahogy hosszú hónapok múltán már nagyon kicsi volt, vagy ritkán éreztem. Most már csak annyira emlékszem, hogy valaha volt bennem egy elviselhetetlen fájdalom, amire kétségbeesetten kerestem a gyógyírt.

De ez már csak egy emlék. Tettem érte, hogy csak emlék legyen, és ne valóság.

Kérdező.

ezt tökéletesen megértem. mivel az energiád veszik el pont ebben az őrlődésben.

nem tudom, tudsz-e angolul, én angol oldalakról tanultam.

pl google: positive psychology.

a youtube-on is rengeteg channel van, amin tanácsokat adnak életvitellel kapcs.

a mindbodygreen oldalon is rengeteg tanács van.

igazából el kell kezdeni kutatni.

ha találsz valami ötletet, ami lehet, hogy jó, akkor próbáld ki pár napig.

Pl. nekem a legrosszabb állapotomban az segített, ha másokkal tettem jót. csak éppen egy kicsit, de jót tettem, kerestem az alkalmakat. akár csak rámosolyogni valaki idegenre, hozzászólni, adni valaki ismerősödnek valami finomat, írni egy kedves üzenetet, amitől jobb lesz a napja. stb. rengeteg dolog van, amit tehetsz.

ez rengeteg energiát adott nekem, és innen tudtam továbblépni.