Miért csukódik le a szemem, amint dolgoznom kéne, hol a motivációm?

Sziasztok! Úgy gondolom ezzel a problémával szembesült már más is.

Nagyon röviden a lényeg: 9 hónapja dobtak egy 11 éves szerelem után. Innen kell(ett) lelkileg és anyagilag is felkelni. Persze közben meg emészteni a volt párom elvesztését.

Rengeteg mindent igénybe vettem ezért. Volt terapeutám, jártam önmegszerető tréningre, rengeteget olvastam és közben nagyon sokat jártam társaságba, sok új emberrel ismerkedtem meg.

Eközben megvannak a konkrét terveim, pár hónapja új állást keresek, de az én pozíciómba sokan jelentkeznek, mert nagyon népszerű, de nehéz szakma is egyben. Plusz 5 hónap alatt leadtam 14 kilót és izmosodtam is. (130 napig barnarizs, csmellfilé) :) Szóval nem egyhelyben ülök és síratom a múltat és mégis valami hiányzik.

Lelkileg már egész jól vagyok, persze vannak még visszaesések, de méltón viselem. A volt páromra egy rossz szót nem mondok senkinek, sehol, nem beszéltem vele kb 7 hónapja egy szót sem.

Anyagilag viszont nem tudok kiverekedni a szűkölködésből. Egyszerűen minden reggel felkelek és a munkakeresés mellett is lenne munkám, amivel pénzt keresek, de amint leülök a géphez, egyszerűen le akarok feküdni aludni, leragad a szemem. És próbálkoztam már kávéval, 5 perc átmozgató edzéssel és nincs eredménye. Pedig amikor együtt voltunk sosem volt ilyen, nagyon keményen küzdöttem értünk és a szebb jövőért.

Lehet magamat nem tartom annyira értékesnek, hogy küzdjek magamért? De akkor nem sikerült volna a fogyás ilyen szigorú feltételrendszerrel, ha nem tartanám magam fontosnak.

Egyszerűen nem értem,szinte mindenhol hatalmas lépsekkel haladok de itt állok csőd közelben és tudnék is pénzt keresni és még se teszem. Ugyanakkor, ha elmegyek egy állásinterjúra, ott pörgök, ha kinn vagyok az utcán pörgök. Már arra is gondoltam, hogy az a lakás nyomja rá a bélyegét az egészre, amelyben együtt éltünk éveken át. De ez meg saját és még van rajta hitelem és most ezért eladni…

Mindenem van. Reggeli pozitív gondolataim, célfüzetem erre és a következő 5 évre, aki ismer pozitív személynek ismer és az is vagyok. Szinte minden rendben van az életemben, de valamiért nem tudom rávenni magam arra, hogy reggel leüljek dolgozni. Mindig halogatok mindent, ami pénzkereséssel kapcsolatos. És egyszerűen nem értem.

Hogy megelőzzem a negatív kommenteket. Nem vagyok lusta, nem azért nem akarok dolgozni. Itthonról nem akarok dolgozni már. Ám amíg nem találom meg a helyem valahol, nincs (nem lenne) más választásom. És ha logikusan végig gondolom, akkor nem értem, hogy hol lehet az a nagy fék bennem, ami ezt okozza, mert bár még hiányzik, nem vele kelek és fekszem, mint mondjuk az első 3 hónapban.

Valakinek bármi ötlete lenne, amit ki lehetne megpróbálni?