Milyen pszichológiai kényszer vezérli azokat, akik belekotyognak olyan dolgokba, amihez semmi közük, illetve csak rosszindulatú gúnyolódásra képesek egy számukra érdektelen dologgal kapcsolatban?

nem tudom, de sajnos egyre több magyar szenved ebben a betegségben... én itt általában csak válaszolok, de nemrég elõfordult, hogy 2 kérdést is ki kellett írnom, mindkettõre kaptam 8-10 választ, amikbõl csak 1 volt hasznos, a többi gúnyolódás, vagy 0 hasznos információt tartalmazó kioktatás... ilyenkor nyílik a bicska a zsebemben :)

A munkatársaim 90%-a ilyen, amikor új voltam szinte egyszerre vettek célba.A gúnyolódás egy dolog, de még olyanok is kitaláltak rólam rosszindulatú pletykákat, akikkel még egy szót sem váltottam, és terjesztették, nem is ismertek, semmit nem tudtak rólam!! Nagyon nehéz az ilyen helyzetet kezelni, pláne, hogy egyiküknek sem ártottam, és nem értem mi bajuk velem. A lényeg, hogy amíg másokat cseszegetnek, addig se a saját nyomorukkal kell foglalkozni, plusz a kárörvendés a legfőbb örömforrásuk, azt ki kell elégíteni, meg levezetni egy arra alkalmas személyen a feszültségüket. Ilyen mindenhol van, volt és lesz