Most akkor leszbikus lennék? Úgy érzem, megbolondulok, képtelen vagyok gondolkozni.

Amúgy mindig is a "fúj b*zi"-zósak közé tartoztam, abszolút nem voltam (/vagyok) toleráns a melegekkel szemben. Szóval soha, de soha nem lennék képes kitombolni, szóval ezt nekem nem kell magyarázni.

Elég konzervatív nézeteket vallok.

Egyházi suliba járok.

De prűd nem vagyok.:) Csak nem tolerálom a melegeket, meg az egész jelenséget, a biszexualitásnál meg nincs gusztustalanabb.

Hát a konzervatív alatt azt értem, hogy nem nagyon szeretem az értelmetlen, "libsi" hülyeségeket, meg ha valaki mindenáron különc, művész akar lenni. Nem szeretem az erkölcstelen, nagyszájú embereket, és a magamutogatást. Itthon a melegek köré már egész kultusz épül (felvonulás...khm), és az engem visszataszít. Valamint van egy leszbikus ismerősöm, tőle is kiráz a hideg, mert semmi másról nem tud beszélni, csak a szexualitásáról, és egyre inkább úgy néz ki, mint valami korcs, és halál komolyan hányhatnékom van, amikor meglátom a rövid hajú, férfias arcú, de emellett nagymellű, dagadt barát"nő"-it.

Nem szexeltem még soha, csak akkor adom magam oda, ha arra érdemes fiút találok.

Ennyiben vagyok konvervatív.

De a személyes identitásom sajna eléggé meg van csappanva, pedig régen (15-16 éves kamaszként) azt hittem, hogy mindent tudok, és bárki bármiről beszélt, úgy éreztem, azonnal véleményt alkottam. De mostanra rájöttem, hogy nem vagyok ilyen okos, és hogy a világ egyáltalán nem olyan, amilyennek gondoltam, pályát is kéne választanom, és már annyira szana-széjjel vagyok zavarodva, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy hetero vagyok. És nem az van, hogy vonzódom a nők iránt, mert konkrétan ezt nem érzem, hanem egyszerűen azt érzem, hogy nem vagyok képes gondolkozni, így BÁRMI lehet, csak még nem találtam meg magamban a választ.