Lehet öngyilkosságra hajlamos a férjem?

Az a baj, hogy Magyarországon még mindig dívik az a szemlélet, hogy "jaj csak elhagyta magát", "össze kell szednem magam, semmi baj", és hogy az öngyilkosságot elkövető emberre úgy tekintenek, mint valami gyáva, gyenge

egyénre, nem olyanra, akin talán segíteni lehetett volna. (Ezt most nem Rád írom).

Az édesapám öngyilkos lett. A volt főnököm öngyilkos lett. Mind a ketten nevettek, amikor ez a téma szóba került, erős, férfias egyéniség volt mindkettő. A leépülés gyorsan és határozottan zajlott. Hirtelen súlyvesztés, "tétlenkedés", apám pl. bocsánatot kért mindenért, halk hangon (előtte ilyet soha nem csinált), tehát figyelni kell az eltérő, addig nem látott viselkedésformákra is szerintem.

De lehet tényleg csak fáradt és "rossz passzban" van.

Nincsen valami barátja, vagy ismerőse, akivel ketten jobban tudnátok rá hatni?

Azt javaslom, hogy amikor haza érkezik és úgy alakul, hogy van időtök leülni (alszik a gyermek...stb..),

Kedvesen kezdj el beszélgetni vele, nem röktön a mondat közepébe vágva. Kérdezd meg előbb, hogy van, milyen a munka,

Ezután mond el neki azt is, hogy amit ide leírtál, azt, hogy aggódsz érte: miért aggódsz érte..., de kedvesen beszélgessetek.

De olyan pillanatot válassz, amikor nem ingerült, nyugodt. Mert ezt csak nyugodtan lehet megbeszélni. Ha sikerül beszélgetni vele, elmondja, milyen volt a napja, mi történt, milyen a munka. Ebből le lehet szűrni, hogy mi zavarja: sok a munka, nem bírja, fárasztó...

Ha inkább alszik, pihen amikor haza ér, két variáció van; lehet, hogy most sok a munka, esetleg ott odódott probléma, az fárasztja le; viszont, ha nem a munka, nincs megfelelő válasz arra, hogy miért alszik, pihen annyit, esetleg lelkigond állhat a háttérben. De lehet mindkettő is.

Ha sikerült leülni beszélni vele, hagyd, hogy ő beszéljen, elmondja amit szeretne, ezután modhatod neki, hogy ha nincs toppon pszichésen esetleg keressen fel egy pszichológust. Ő adhat neki tanácsokat, megbeszélheti vele a gondját, ami neki is megkönnyebbülés, főleg, ha ő olyan, aki magában tartja a gondokat. Néha jó ha elmondjuk valakinek, mert könnyebb lesz, ha magunkban tartjuk ezeket akkor csak még nagyobb nyomás nehezedik a vállunkra! Ezt is megmondhatod neki. De ha nem akar pszichológushoz menni felajánlhatod a te segítségedet (ha te szívesen meghallgatod őt) neked is elmondhatja, lehetsz az ő pszichológusa.

De egy biztos! Ez így nem maradhat! Családja van, talpra kell állnia! Írtad, hogy rossz gyermekkora volt, nem volt ''igazi'' apja, aki szerette volna....

De a kisfia is megérdemel egy szerető apát, aki gondoskodik vele, játszik vele, nem csak alszik. Nem csak neki rossz ez a helyzet (az ő állapota) ez nektek sem, családjának sem jó, jól gondolom?

Szorítok, próbálj beszélni vele!

Hajrá!