Depressziós vagyok?

Mindenkinek lenne olyan társasága, akivel szívesen van együtt, szívesen kirándulna vele, szívesen ülne le egy padra beszélgetni. De a többség otthon gubbaszt és nem hisz a másikban. Pedig együtt könnyebb!!!

Első osztályban gimiben és is ilyen visszahúzódó lettem, mert valahogy nem találtam meg a közös hangot senkivel. Aztán elmentünk osztálykirándulásra, és a hegyen elkapott bennünket egy hatalmas vihar. Az erősebb srácok segítettek mindenkit az egyik fától a következő fáig leereszkedni a tomboló szélben és felhőszakadásban. Nyakig sárosan, megtépázva, bőrig ázva, kimerülten érkeztünk vissza a szállásra, ahol a szállásadó panziós forró teával várt bennünket, és mi meg lemosakodva törölközőbe, pokrócokba csavarva beszéltük ki magunkból az élményeket. Az a vihar ott összehozott bennünket. Kiderült, hogy rólam azt gondolták, hogy lenézem őket, és fenn hordom az orrom, azért nem állok szóba velük. Holott csak félszeg és bátortalan voltam. Jó kontaktusba keveredtem a legmenőbb fiúkkal is ennek a viharnak a hatására. Nagyokat hahotázva mesélték, hogy a Pötyikét majd el vitte a szél, úgy kellett erősen tartani, hogy le ne bucskázzon a hegyről a kis drága, és én velük együtt kacagtam, és ők magukhoz öleltek... (de ilyen sztori mindegyikőnről volt persze, volt aki gurult is pár métert...)

Kedves kérdező!

Valószínő, hogy te nem vagy depressziós! Te szorongásos betegség jellemzőit írtad le!

Ezzel valóban nem vagy egyedül, sokan szenvednek szociális fóbiában vagy egyéb szorongásos betegségben.

Esetleg az ismerős, hogy feleltet a tanár az iskolában, te következel, tanultál, de félsz a feleltetéstől. Nem egy egyszerű izgulás, hogy hányast kapsz, hanem szorongásos tünetek törnek rád; gombóc érzés a torokban, verejtékezés, kézremegés, elpirulás; esetleg kapkodás levegő után, vagy azt érzed, hogy bármelyik pillanatban elájulhatsz; még az szokott lenni, hogy egy korábbi sikertelen felelés tapasztalatából kiindulva előre vetíted azt, hogy mi fog veled történni; ''úristen mindenki engem néz, rajtam nevet mindenki, tuti, hogy összesúgnak, nevetséges vagyok''; ''biztos elfogom rontani, ha megszólalok ''rossz'', kissé elhalt, halk, magas hang fog kijönni a torkomon, majd mindenki kinevet, aztán elpirulok, kiver a víz, úgy nézek majd ki mint egy ázott tehén, és mégjobban leégek''; vagy nem tudok megszólalni, helyben leblokkolok, lefagyok. Gyorsan peregnek az események, nem lehet mit csinálni, próbálok megszólalni, tenni valamit, hogy ez ne így legyen, de a szorongás, és a tünetei megint a hatalmába kerített!!! -Ismerős?

Velem ez szokott lenni, és megjegyzem hasonló helyzetben vagyok mint te.

Talán kissé kilátás talannak látod a jövődet? Azt érzed, hogy nem fogsz boldogulni az életben?

Egyébként te szeretnél társaságban lenni csak a szorongás eléd áll? Vagy alapból magányos farkas vagy, jobban szeretsz egy magadban lenni?

Ha te is szorongsz és el vagy keseredve, mert nem tudod mi lesz ezután, hogy lehet így tovább tanulni? ''félek, hogy nekem nem fog ez menni''-ha ezek a gondolatok problémák jellemzőek rád is, nyugodtan írj privibe, és beszélhetünk, ha gondolod. Talán tudnék egy két tanácsot adni.

Mindenesetre neked most jól jönne egy pszichológus!!!

Mindenképpen azt ajánlom, hogy keress fel egy jó pszichológust, mert ő segíthet! A szorngást nehéz leküzdeni, főleg ha már régóta van, mert akkor már ez beléd rögzül, és akkor már nagyon nehéz. És ezt egyedül, segítség nélkül nem lehet, vagy nagyon nehéz leküzdeni!

Én régóta szorongok kb 10 éve, voltam pár évig depressziós is. Szorongás nagyon megnehezíti az életet, nem tudsz úgy élni ahogy szeretnél, és ez így nem mehet tovább. Mert könnyen lehet depresszióba kerülni szorongás miatt. Ezért hallgass rám! Keress fel egy jó pszichológust! És nyugodtan írhatsz nekem (még tudnék egy két tippet adni)!

Hajrá!