Féljek tőle? Elmúlik ez majd? Aggódok.

Nagy szerencse, hogy pszichológushoz fordult a problémájával!Valószínűleg nagy traumát élt át a szakítása miatt, amit képtelen feldolgozni. A szakember ebben segítségére lehet.

Te pedig ne félj tőle, de azért legyél óvatos! Ha nem muszáj ne hozz fel neki olyan témákat, amik ingerelhetik.Kiszámíthatatlan lehet ilyenkor a reakciója, amit lehet, hogy képtelen lesz kontrollálni.

Legyetek vele megértőek, figyelmesek, együttérzőek - az pozitívan, megnyugtatóan hat majd rá.

Előző hozzászólóhoz:

Vannak akik túlérzékenyen reagálnak egy szakításra, aminek több oka is lehet. Például az eset felidézhet bennük egy korábbi hasonló traumát/veszteséget, amit legvalószínűbben egy hozzájuk közelálló személytől szenvedtek el életük egy olyan korai szakaszában, amikor a kötődési képességük még csak kialakulóban volt (ilyen lehet pl. a szülők válása és hasonlók). Ezért ők jóval bizalmatlanabbak és érzelmileg sérülékenyebbek az átlagnál, ennélfogva minden hasonló eset (szakítás, szeretett személy elvesztése) jobban megviseli őket.

Jó hír azonban számukra, hogy ez a bizalmatlanság, "kötődési probléma" egy igazán jó kapcsolattal felülírható, és a bizonytalanul kötődő személyek érzelmileg kiegyensúlyozott, bízni tudó, biztonságosan kötődő emberekké válhatnak.

Utolsó hozzászóló vagyok...

Nem tudom, milyen a kapcsolatotok, ezért nehéz megmondani, miben és hogyan segíthetnél.

De azt mindenképpen megteheted, hogy biztosítod őt a barátságodról. A tudomására hozod, hogy megérted őt és a helyzetét és rád mindig számíthat, hogy szüksége lenne rá (egy kis baráti szóra, vagy hogy megoszthassa valakivel a gondjait).

Néha már az is sokat segíthet, ha valaki érzi és tudja, hogy vannak olyan barátai, akik megértik és elfogadják őt, és mindig számíthat rájuk.