Phszichopata vagyok? :S

Sziasztok, kiskoromtól fogva problémám az érvényesülés és a társadalom. Tíz éve írok, de eddig egyetlen ember sem volt hajlandó olvasni a műveimet, kiskoromban pedig 10 éves koromig nem voltak barátaim, ezért kitaláltam magamnak sajátokat, vagy tárgyakhoz beszéltem.

Mindig azt mondták, hogy az átlagnál intelligensebb vagyok, de mikor pici voltam, elmebeteg módon viselkedtem (leégettem a karom a rezsón szórakozásképp vagy betörtem a fejem mert unatkoztam).

Majd később eléggé morbid lett a "humorom", már 10-12 évesen röhögnöm kellett, ha egy halottat láttam valahol (tv meg ilyesmi).

Egész életemben még sosem voltam szerelmes, viszont már 7 éve pornófüggő vagyok, és görcsösen kielégíthetetlen ember, aki kényszerből néz és csinál dolgokat, de más emberrel sosem tudtam - vagy tudok - igazán közeli kapcsolatot létesíteni.

Például: nem vettem észre egyszer, hogy valaki egy éve szeret, és rámaggatták a "qva" - jelzőt (nőstény vagyok)

Nagy problémám hogy uálom a nőket és a közösségüket - nem mondom, hogy nincs kivétel, de nem tudom elviselni a csöpögést.

Egész életemben filozofáltam a saját halálomról, volt, hogy öngyikkos akartam lenni, de beláttam hogy egy gyáva gerinctelen dolog, szóval már nem prbóbálkozom ilyesmivel.

De görcsösen - mégis élvezettel - gondolok arra, ha valakit megknínozhatok, vagy csak szinplán meghalok - hősként, persze, hogy legyen értelme is.

Ezek után azt szeretném kérdezni, hogy phszichopata vagyok-e, mert olyan is volt, hogy a házam előtt hangoskodó fiatal lányokra tömény üveget hajítottam, és nem is érdekelt, ha meghal....