Lehetséges, hogy molesztáltak kiskoromban? (Bővebben lent. )

Tudom, sok az ilyen kérdés, és már kezdek meggyőződni efelől, de nem akarom elhinni.

Konkrét dologról, dolgokról nincs emlékem.

Több jel is van, ezeket most felsorolom:

- kisebb koromban egyszer megtörtént, hogy lerajzoltam egy férfit és egy nőt - anyaszült meztelenül. Otthon persze irtózatosan leszidtak. Egészen pici koromtól fogva szoktam magamhoz nyúlni. Volt, hogy a Barbie-jaimat olyan pózokban helyeztem el, mintha aktus zajlana köztük. Előfordult, hogy bizonyos "csúnya" szavakat használtam az óvodában, ami miatt szóltak is az óvónők a szüleimnek - nem emlékszem, miket mondtam, de gondolom sejthető, milyen irányultságú kifejezések lehettek.... Azt olvastam, hogy árulkodó jel lehet a kisgyermekek szexuális témában való jártassága, arra való túlzott kíváncsisága is.

- agresszívabbá váltam más gyerekekkel szemben az óvodában, és még később is (11 éves korom táján) rettentően féltem a sötétben, rosszul aludtam. Sokáig szoptam az ujjamat is.

- eléggé zárkózott típus lettem (most kerültem gimnáziumba, de küzdöttem, és szerencsére fel tudtam oldódni a többiek között).

- előfordult, nem is egyszer, hogy kisebb koromban (értsd: 4-8) apám velem aludt, átvitt az ágyamból a nappaliban lévő kanapéra, maga mellé. Nem ellenkeztem, nem tudom történt-e valami.

- sajnos mostanában is gyakran előfordul - akár nyilvánosan is! - hogy a fenekemre csap.

- sajnos alig néhány hónapja volt (ennél az esetnél részeg volt, mivel iszik és elképesztő erőszakos tud lenni, bár elsőre egy udvarias, végtelenül kedves embernek látszik...), hogy ő fogat mosott, én fürödtem, és észrevettem, hogy a mellemet bámulja. Elképesztő szörnyű érzés volt, majdnem elsírtam magam. (Nem tudom, lényeges-e, de amikor benyit valamiféle okból a fürdőbe, mikor zuhanyzok, kínosan érzem magam, és összekuporodom, próbálom magam takarni a zuhanyrózsával, amennyire lehet).

- múlt ősszel kezdtem megismerkedni egy sráccal. Biztos a félénkség, meg az az oka, hogy furcsa volt kicsit, de egyszerűen eszembe nem jutott volna, hogy hozzáérjek. Nem éreztem félelmet, csak valami erős gátat magamban.

- nagyjából egy éve rám tört valami kényszer, hogy egyek, nem számít, éhes vagyok-e, tudom, hogy csak a szemem kívánja, de eszek. Ahogy hazaértem a suliból, ettem, napközben is gyakran mentem el a büfébe. Szerencsére most már tudom ezt kontrollálni, és még nagyobb szerencse, hogy nem váltam túlsúlyossá ezáltal.

- volt egyfajta kényszerbetegségem is (kb. 8-12), amikor is rettentő precíz voltam (percekig voltam képes rendezgetni a papucsaimat lefekvés előtt, hogy tökéletesek álljanak egymás mellett, és kivertem a hisztit, úgy éreztem, nem tökéletesek a papucsok, ha anyáék nem hagyták, hogy tovább rendezgessem), többször kezdtem újra a fürdést (mindig arra gondoltam, hogy még mindig van rajtam tusfürdő), szavakat kényszeresen, többször is ki akartam mondani ( a bűvös számok a 4, 8 és 12 voltak, ennyiszer akartam kimondani az egyes/szavakat mondatokat). Nem tudom, hogy hogy, de valahogy sikerült "leszoktatom" magam ezekről a kényszeredett cselekedetekről.

Bele sem gondoltam abba igazán, hogy molesztálhattak, amíg el nem olvastam a kényszerevésről egy cikket, amiben a lehetséges kiváltó okok között ott volt a molesztálás.

Ezek alapján biztosan történt valami?

Pszichológushoz mindenképp el kéne mennem?

Előre is köszönöm a válaszokat, 16/l