Lehet a viselkedésem annak az eredménye, hogy kiskoromban molesztáltak?

Nem nagyon tudom hogy hova rakjam ezt a kérdést,elég kényelmetlen...

Az a helyzet hogy mostanában jöttek fel bizonyos emlékképek a gyerekkoromból amiket nagy valószínűséggel az akkori kisgyerek próbált meg eltemetni,és sok kérdést vetettem fel magamban.

Nem érzem magam érzelmileg sebzettnek,hiába jöttem rá erre a dologra,lelkileg már nem nagyon hat rám.Az egyetlen reakció amit ez kiváltott belőlem,az,hogy talán megérthetem hogy miért vagyok az,aki.

-Egész életemben elhanyagoltam magam,nem törődtem a külsőmmel,a pattanásokkal,a hajammal,semmivel.

-Mániákusan kerülöm az embereket,képes vagyok akár plusz órás kerülőket sétálni hogy elkerüljem hogy összefussak valakikkel,még akkor is ha tudom hogy csak odabiccentenénk egymásnak és annyi,mehetnék tovább.

-Az érzelmi intenzitásom nagyon alacsony.Kevés dolog lep meg,nincsenek heves érzelmi kitöréseim szinte semmi felé(legalábbis ha szociális közegről van szó)és mindent inkább fejben elfogadok.Mimikám szinte nincs is,semmit sem lehet leolvasni az arcomról,még a tetszést,a kíváncsiságot,vagy az örömöt se(azért vannak érzelmeim,még ha nem is annyi)

Lehetnek ezek a gyerekkori trauma végtermékei?És ha igen,hogyan kéne változtatnom?Ha eddig nem ment,akkor már nem is lehet?Szeretnék egy egyszerűbb,jobb életet,de ha nem tudom hogy hidaljam át ezt a szakadékot,nem fog menni.