Beteges a viselkedésem és/vagy a gondolkodásom? Ez feltűnési viszketegségnek számít vagy mi ez?

Mondhatni nehéz gyerekkorom volt/van és ebből kifolyólag gondolom, hogy egyfajta feltűnési viszketegségem van.

Amikor épp' mélyebb pontjaimon vagyok, sírok és teljesen kifordulok magamból, akkor tudom, hogy mit csinálok (legalábbis szerintem), próbálok ellenállni, de mindig kárt teszek magamban. Például tépkedem a hajam, kivakarom a kezem, aminek a sebei több hétig látszanak még. Persze, amikor észhez térek, megnyugszok és mondjuk emberek közé kell mennem, akkor takargatom a sebeimet. Ez az egyik bajom.

A másik az, hogy szinte kényszeresen vágyok arra, hogy valamilyen betegségem legyen. Akár egy nátha, torokgyulladás, bármi.

Volt, hogy szédültem és hánytam. Tudtam, hogy nincs semmi bajom, mert allergiás vagy a tejre és direkt ettem tejeset, hogy hányjak és rosszul legyek. Aztán könyörögtem anyának, hogy menjünk el orvoshoz és vizsgáljanak ki.

Hallottam komolyabb betegségekről és komolyan azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha tüneteket játszanék meg és akkor megint én lennék a középpontban.

Mániám, hogy én egyszer kórházba akarok kerülni és ezért volt, hogy autó elé akartam rohanni, mintha nem figyelnék, de szerencsére vagy nem szerencsére a mellettem álló barátnőm észnél volt és gyorsan elkapott, hogy nehogy kirohanjak.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez nekem fájna és lehet, hogy lebénulnék, akár örökre is, de vágyok rá és mindig próbálok ellenállni, de képtelen vagyok.

Mit csináljak, hogy ezek a hülye gondolataim eltűnjenek?