Honnan lehet felismerni azt hogy valakinek borderline személyiségzavara van?

Ezt írja a szakirodalom, de a gyakorlatban nem így néz ki a dolog.Nagyon nehéz lehet a felismerése. Ezt abból gondolom, mert rólam se tudja senki, csak az igazán közeli emberek. Mások azt tudják vagy látták, aki látta egyáltalán, hogy vannak olyan témák amin behisztizek,vagy ordítok vagy sírok, vagy haragszok, mert szar volt a gyermekkorom.Sértődékenynek tartanak,érzékenynek,vagy arra jutnak, hogy túlreagalok helyzeteket. A belső életet nem látja senki, a vívódást. Azoknak a bordiknak akinek van olyan intellektusa az próbál ezekkel a tünetekkel mit kezdeni anélkül, h tudná mi baja van. Olyan negatív a vélemény a borderlineosokról. Sajnos magamra ismertem, hogy besötétül mellette az ég stb. Rosszul esik ezeket látni, olvasni így. Igaz. Hihetetlen nagy és erős negatív energiát tudok kiengedni a környezetemre,durvább mint egy "kamehameha", mint egy sötét felleg olyan a rossz hangulatom, a feszültségem,ha már valaki rálépett a titkos tyúkszemre...Bar ritkábban indokolatlanul is előtör, de ilyenkor már sokszor vissza tudom magam hozni. De ugyanezeket a pozitív érzelmekkel kapcsolatba is meg tudom élni és mások is meg tudják élni mellettem. A férjem imádom (éppen klasszul vagyok😅) és nem sajnálom. Jó embernek tartom magam, néha gáz vagyok, de hát aki izgalmakat akar ugye.. , színes jellemem beszippantotta. Így járt. 😂 Felnőtt férfi, szarabbul is járhatott volna. Ha meg történik az acting out általában átgondolom és ha úgy ítélem meg (ebben vagyok igazán rossz, mert az igazam az igazam, és az érzésem a sajátom! És azt érzek amit akarok, mert te paraszt voltál-na ez vagy valós vagy titkos tyúkszem), de ha úgy ítélem meg h nincs igazam, indokolatlan volt, nem illet oda a köcsög monológom, akkor bocsánatot is képes vagyok kérni. Gyakran megbánt-ilyenkor sajnos nem tudom elkülöníteni hogy konfliktus van, vagy csak szerintem... Én is tudtam, hogy nem kerek velem valami. De rendszerint ráfogtam a pms-re, hogy a menstruáció előtt mindig negatív vagyok stb. Aztán persze ezek nem csak akkor jöttek elő, de hogy elfogadható legyek ilyenenekbe belementem.Kegyes hazugság a tombolnak a hormonok stb. Magad se tudod mi bajod van. De ez nem sunyiság például. Mert magam sem tudtam mi a gond.Elmondtam volna ha tudtam volna. Nekünk a legrosszabb! Hirtelen ott állsz tomboló érzelmekkel, amit nem tudsz hová kipakolni, és lerobbanna a fejem a helyéről, ha nem tudnám kimondani. A bili csak kiborul valakire. Van abban is sok igazság amit a kommentelőktől olvastam-mivel a borderline esetében sem mindenkinek azonosak a tünetei dedede!!nem vagyunk mi szörnyetegek vagyis nem mindannyian. Anya vagyok. Van egy 4éves és egy két éves kisfiunk is. Nem zaklatom őket, inkább a szám szélét harapom le. Jó embernek tartom magam, jó anyának is tartom magam. Rosszabb állapotaimban megkérdőjelezem ezeket is, de a gyerekek kiegyensúlyozottak, boldogok, sokat foglalkozom velük, szeretem őket.Dolgozom magamon és várom, hogy 40 éves legyek, hátha elmúlik az egész. Mondhatni jobb szülő lettem, mint az átlag. Mindent meg teszek értük, és miattuk akarom h javuljon az állapotom, h ritkábban akadjak ki, ne karomkodjak. És mennyi egészséges szülő ordítozik a gyerekeivel - rengeteg!! Én figyelek magamra. Szóval csak ezt szerettem volna megosztani, hogy gyakorlatilag, mint egy darab szarról úgy írnak a bordikról. Menekülj meg stb. Vannak értékeink attól, h kellemetlen társaság (is) tudunk lenni a Normális, egészséges embereknek.

Minden igaz, és félek... félek magamtól, a reakcióimtól, hogy bántok másokat, és magamat. Hogy nem tudok semminek se örülni, hogy élvezem a szenvedést, hogy magamnak kreálom a dolgokat, hogy nem tudom, mi az, hogy nyugalom, meg öröm. A folyamatos szarság..., fárasztó és nyomasztó.