Honnan lehet felismerni azt hogy valakinek borderline személyiségzavara van?

Beborul az ég mellette, pedig nincs egy felhő sem az égen, és keresed, mi takarja el a Napot, de nem találod az okát.

Olyan undorodva tud rád nézni, mintha megölted volna az anyját; pedig csak azt mondtad, ma nem érsz rá találkozni, nem az utolsó pillanatban kéne programot szerveznie.

Máskor istenít. Te sem tudod, miért.

És még sorolhatnám.

en ismerek tobbet is, alap szemelyisegukben nagyon kulonbozoek, de abban nagyon sok a kozos bennuk, hogy valami nagyon primitiv sema alapjan latjak az emebri kapcsolataikat, teljesen irrealis es alaptalan feltetelezeseik vannak vannak masok hozzajuk valo visznyulasa felol, idonkent nagyon durvan viselkednek, duhkitoreseik vannak, kezelhetetlenek, az eletuk egy allandosult drama es kaosz, es mindegyikukkel borzaszto dolgok tortentek fiatal vagy gyerekkorukban.

Egyszer lattam dokumentumfilmet a borderlinerol, abban magyarazta a pszichologusno, hogy a borderline ember olyan mint egy erzelmi harmadfoku serult. Es tenyleg. Amugy alapbol szerintem konnyu rajonni, feluletes ismerettseg is eleg hozza. Csak rajuk nezel, es mar a tekintetukbol is arad valami allando visszafojtott sertodottseg. Valamin mindig puffog, olyan dolgokon ragja magat igen nagy hevvel, ami masnak maximum egy apro kis bosszusag.jellemzoen manipulativ a viselkedese, de ezt eleg gazul es atlatszoan csinalja, amivel gyakran ellenszenvet ebreszt a kornyezeteben. Sokszor valamitol ugy kiborul, hogy pillanatnyi elmezavaraban totalis "pusztitast" visz veghez maga korul, mind interperszonalis mint pedig fizikai tekintetben is (pl impulziv allapotban elkovetett szobaszetveres, parkapcsolati drama, veszekedes, verekedes, sot akar onygilkossagi kiserlet). Abbol is rajohetsz, ha valakinek a karjan sok falcolasi nyom van. Nem minden rovar bogar ugye, vagyis nem mindenki csinalja aki ebben a szemelyisegzavarban szenved, de sajnos a test fizikai sertese szinten eleg jellemzo tunet ebben a szemelyisegzavarban.

Én is ismerek több ilyen karakterű embert is. Hát nagyon nehéz mellettük. Nem tudják mit akarnak, mindenbe belekezdenek legyen az munka, iskola hobbi, új szerelem stb.. De nem tartanak ki mellettük. Ezen kívül szörnyen idegesek, feszültek. Idegbetegnek tűnnek egy külső szemlélőnek. Meggondolatlanok, nem tudjáj kontrollálni magukat. Alkoholizálnak, drogoznak és felelőtlenül élnek. Szinte folyamatosan drámáznak. Ha nincs semmi gond éppen akkor ők kreálnak maguknak. Lételemük hogy szenvedhessenek, folyamatosan kiakadnak és sosem tudnak megnyugodni.

Én akiket ismerek is olyanok hogy kiismerhetetlenek. Mintha nem lehetne behatárolni őket, nem lehet beskatulyázni. Folyamatosan változnak, egyik hónapban rasszista és jobbikos máskor liberális. egyszer ateista máskor hit gyülekezetébe jár. Semmi mellett nem tud elköteleződni, mindent kipróbál de semmiben sem találja magát. Olyan mint egy kaméleon szinte önkényesen váltogatja a szerepeit. Színészek, színésznők is ilyenek amúgy mellesleg.

Ja és még annyit leírnék hogy azt nehezen veszed észre kérdező hogy borderline-ossal akadtál össze. Ugyanis végtelenül érdekes, vonzó embernek tűnnek felszínesen. De ez csak a külső máz. Úgy manipulálnak mint senki más, ott játsszák meg magukat ahol csak tudják, folyamatosan hazudoznak néha szerintem ők se tudják miért. Nekem régebbi barátnőm is ilyen személyiségzavaros volt így tudom miről beszélek. Nagyon kedves és szeretethiányosnak mutatja magát először. Aztán pedig olyanná válik mint egy pióca, tapad az emberre, hazugságokat terjesztett rólam, ököllel verte a falat néha nekem is rontott. Ja igen előző válaszoló is írta az önsértés. Na ő is vagdosta magát, de nem pengével hanem tollal, bármivel ami idegrohamában kezébe akadt. Volt hogy a fejét verte ököllel, megégette a karját.

Nem mellesleg anorexiás volt mellette önhánytatásokkal és túlzabálásokkal. Ezt nem is titkolta előlem.

Ja meg a borderline emberek külsőleg roppant jól néznek ki. Legalábbis akiket ismertem szédítően csábítóak voltak. Elment lakásához na ott ami volt. Könyvek szétszórva a földön, tányérban a kétnapos ételmaradék, gyógyszeres dobozok szanaszét, ruhái össze-vissza gyűrötten és szétdobálva mint egy fertő. Tényleg úgy élt mint egy malac viszont öltözködésében meg sminkelésében világszinten volt. Szóval ez a borderline kettősség mindenhol megmutatkozik. Teljesen infantilisek, zavarodottak, labilisak és imádják megdöbbenteni az embereket. Valahogy velük mindig történik valami és ha valaki találkozik egy ilyen emberrel nem biztos hogy tudni fogja hogy borderline-os de olyan hatást gyakorol rá hogy egész életében emlékezni fog rá. Egyszerűen egy ilyen embert nem lehet elfelejteni mert olyan érdekesek és döbbenetesek. egyszerre visszataszítóak és szerethetőek. Ha meg akarod őt menteni, segítesz neki (pl: segítesz neki felkészülni vizsgára, vagy kölcsönt adsz neki, bármit) döbbenetes módon ő annál jobban fog beléd rúgni és kicsinálni minél jobbat akarsz neki!!

Az ilyen sémájú emberekben pedig ez a legborzasztóbb és legszomorúbb. Ellökik maguktól azokat akik szeretik és segíteni akarnak. Mint egy mazochista keresi a fájdalmat. Minden kapcsolata bukásra van ítélve baráti, szerelmi vagy munkatársi!!

Na de sokat is írtam már :) Inkább hagyjuk csak bennem van még barátnőm iránt érzett szerelmem és most jobb hogy kiírtam magamból.

Ha ezek a dolgok túlnyomórészt igazak akkor az már bolderline.

1. Soha sem érzem azt hogy valahová tartozom. 2. Félek attól, hogy megőrülök. 3. Szeretném önmagam megsebezni. 4. Félek egy erős személyes kapcsolatba belemenni. 5. Gyakran tartok valakit nagyszerű személynek, de utána csalódok benne. 6. Gyakran csalódom az emberekben. 7. Az a benyomásom, hogy nem tudok zöldágra vergődni az élettel. 8. Messzinek tűnik az az idő, amikor magam boldognak éreztem. 9. Belül üresnek érzem magam. 10. Az a benyomásom, hogy az életem irányítás alól kiesett. 11. Gyakran érzem magam egyedül. 12. Nem az az ember vagyok aki szerettem volna lenni. 13. Minden újtól félek. 14. Nehezemre esik, hogy dolgokra emlékezzem. 15. Nehezemre esik döntéseket hozni. 16. Olyan érzésem van, mintha egy fal venne körül. 17. Gyakran nem vagyok benne biztos ki is vagyok. 18. Félek a jövőtől. 19. Néha olyan érzésem van, hogy szétesek. 20. Néha félek attól, hogy a nyilvánosság előtt összesek. 21. Soha sem értem el annyit, mint amennyit elérhettem volna. 22. Olyan, mintha egy szerepet játszanék, s közben figyelném magam. 23. A családomnak jobb lenne nélkülem. 24. Egyre többször gondolok arra, hogy mindenhol a rövidebbet húzom. 25. Nem tudom megmondani mi az amit legközelebb tenni fogok. 26. Ha belemegyek egy kapcsolatba, akkor úgy érzem magam, mint egy csapdában. 27. Senki sem szeret. 28. Nem tudom megkülönböztetni mi az ami tényleg megtörtént és mi az amit csak bebeszéltem magamnak. 29. Az emberek úgy bánnak velem, mint egy tárggyal. 30. Néha különös dolgok járnak a fejemben, és nem tudok megszabadulni tőlük. 31. Az a benyomásom, hogy az életem reménytelen. 32. Nem tisztelem önmagam. 33. Mintha ködben élnék. 34. Vesztes vagyok. 35. Félek felelőséget vállalni mások iránt. 36. Az az érzésem, hogy nincs rám szükség. 37. Nincsenek valódi barátaim. 38. Az az érzésem, hogy a saját életem nem tartom a kezemben. 39. Nem érzem magam jól tömegben (mozi,vásárlás). 40. Nehezemre esik barátságokat kötni. 41. Túl késő megpróbálni önálló személlyé válni. 42. Nehéz nyugton lennem és lazitanom. 43. Az az érzésem, mintha más emberek olvasnának bennem, mint egy nyitott könyvben. 44. Gyakran az az érzésem, hogy valami történni fog. 45. Halálgondolatok. 46. Gyakran nem vagyok benne biztos, hogy való di nő/férfi vagyok. 47. Nehezemre esik barátságokat fenntartani. 48. Utálom magam. 49. Gyakran kerülök szexuális kapcsolatba emberekkel, akik semmit sem jelentenek. 50. Félek széles utakon, tereken. 51. Néha csak azért beszélek, hogy megbizonyosodjam, létezek. 52. Gyakran nem vagyok önmagam. 53. Időnként spontán dührohamaim vannak, hisztizek, csapkodok. 54. MAGAMAT bántom, mások helyett. 55. Úgy érzem, minden bajomnak a forrása önmagam vagyok. 56. Világfájdalmam van. 57. Komoly pozitív stressz hatására olyan érzésem van, mint, ha álmodnék...

A határeseti (borderline) személyiségzavar neve onnan ered, hogy ez az elmebetegség és a normalitás határán van, a kettő között. De nem éri el a betegség szintjét. Egy csomó határeseti szindrómás egész jól elműködik, dolgozik, szervezi az életét, csak a természete kibírhatatlan.

Ha az alábbi tünetekből öt fennáll, akkor határeseti szindrómás valaki:

– az elhagyatástól való félelem, ráfüggeszkedés a partnerre;

– instabil és intenzív kapcsolatok – hol rajong a másikért, hol lebecsüli;

– a stabil önkép hiánya: „nem tudja, hogy ő tulajdonképpen kicsoda”;

– alkoholizmus vagy drogfüggés;

– saját maga vagdosása, megsebzése;

– öngyilkossági késztetések;

– gyakori ürességérzés, szorongás;

– ok nélküli harag és dührohamok.

A borderline személyiségzavarban szenvedőkre jellemző, hogy nincsenek stabil kapcsolataik, ami a mások iránti türelmetlenségükből fakad. Ez a türelmetlenség az elhagyástól való félelemmel függ össze. Ragaszkodnak a számukra fontos személyekhez, ha azonban bármilyen visszautasítás éri őket, akkor átcsapva az ellenkező végletbe képesek a másikat meggyűlölni. Gyakorta előfordul, hogy teljesen irreális követelésekkel fordulnak a környezetük felé, melyekkel mintegy kiprovokálják az elutasítást. – Ugye, megmondtam! – igazolják magukat. Ha valakiben csalódnak – ami nagyon könnyen előfordul, elég egy kis félreértés hozzá –, akkor vádaskodóvá, támadóvá, személyeskedővé válnak.

Előfordul, hogy céljaik eléréséhez manipulálnak másokat, érzékenynek, odafigyelőnek, empatikusnak mutatkoznak. Ez azonban nem mindig valós érzés: amennyiben egy „nem”-mel próbára tesszük állhatatosságukat, gyakran a türelmetlenség bukkan a felszínre. Gyakorlatilag nem tudnak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a másik embernek is megvan a saját élete.

A határeseti szindrómás képtelen meghatározni, hogy kicsoda ő, és hogyan viselkedjen. Nem ritka körükben a szexuális hovatartozással kapcsolatos bizonytalanság, sok közöttük a homoszexuális, a biszexuális. Ezeket váltogathatják is, nem lévén biztosak abban, hogy melyik a nekik megfelelő. Az önészlelés ingadozása a célok, értékek és barátok változásával jár. Így előfordulhat, hogy szabotálják a sikert épp egy fontos cél elérésének küszöbén, pl. kimaradnak az iskolából az utolsó félévben, vagy lerombolnak egy jó kapcsolatot, épp amikor az tartóssá válna.

A határeseti zavarral küzdő rokona, partnere úgy érzi, hogy két emberrel kell együtt élnie. A borderline tud felhőtlenül boldog, örömteli, optimista, és tevékeny lenni, és egy pillanatra úgy tűnhet, hogy ez így is marad. Mindezt egy perc alatt felváltja a szomorúság, a düh, a gyűlölet, a partner és a kapcsolat teljes elutasítása. Egy határesetivel a „se veled, se nélküled” című játszma végtelenül hosszú ideig játszható. Amikor boldog, a kapcsolatot is erősnek látja, a mélyponton viszont közömbössé és elutasítóvá válhat, és maga sem érti, mit keres mellettünk. A „semmi közöm hozzád, mehetsz” és a „nem tudok nélküled élni” váltogatják egymást, és nincs köztük átmenet.

Egy jól működő kapcsolatban jöhet betegség, munkanélküliség, bármilyen krízis, ha a bizalom és a kölcsönös támogatás megvan. A határeseti kapcsolatban viszont a bántás, a sértegetés, az alaptalan támadások lassan, de folyamatosan pusztítják a kötődést. A határeseti szindrómások hozzátartozói nem ritkán úgy tönkremennek a stressztől, hogy maguk is kezelésre szorulnak.

(Egy professzor tartott előadást belőle a YouTube-on, ez a lényege = a határeseti szindróma oka a gyerekkori bántalmazás és/vagy elhanyagolás. Mikor a csecsemővel sokat foglalkozik az anyja, ez indítja el azt a folyamatot, hogy az idegsejtek szálain zsírréteg kezd nőni, mint a szigetelés a villanydróton. Törődés híján ez a szigetelés csökevényes lesz, és a borderlájnoknál minden érzelem szó szerint kivágja a biztosítékot. Az ő agysejtjeiket alig védi a szigetelés, ezért sokkal erősebben éreznek minden érzelmet, mint mi, és azok összevissza száguldoznak a fejükben, amitől megkeverednek, és csinálják a rémes dolgokat. Azért isznak meg drogoznak, hogy ezt a szörnyű érzést tompítsák. A szigetelés-problémán kívül az is gond, hogy az agyukban az a központ, ami az együttérzést irányítja, alulműködik, ezért nem érdekli őket, ha más bajban van, kényelmetlen a számukra ilyesmivel foglalkozni. Ugyanezért erőszakosak is: nem érzik át a viselkedésük által okozott szenvedést. A határeseti zavarral küzdő ember nem jó szülő, a gyerek élete mellette zaklatott, hol kedves vele, hol ok nélkül szidja, esetleg veri. A családtagok is örök feszültségben élnek, mivel sosem tudhatják, mikor jön egy ellenük irányuló támadás.)