Mikortól számít gyógyszerfüggőségnek? Hat éve szedek pszichiátriai szereket, eddig 22 félét próbáltak ki rajtam, és egyik se válik be hosszú távon.

Hát, a betegségem története elég bonyolult, de dióhéjban annyi, hogy már kamaszkorom előtt felfigyeltek rá, hogy hullámzom. 15 voltam, amikor felhívták rá a figyelmem, hogy egyik nap kirúgom a ház oldalát, másik nap meg akarok halni... aztán jött a mély depresszió, (ekkor voltam 16 éves), akkor kerültem pszichiáterhez (azelőtti években jártam pszichológushoz, ő küldött végül orvoshoz), aki egy hónap kezelés után beküldött a kórházba súlyos depresszióval, mert ráfeküdtem a sínekre. 3 hét a zárton, utána 2 hét a nyílt osztályon. Aztán átkerültem egy másik orvoshoz, de annyira csapongtam, hogy végül jöttek a felpörgések... hetente láttam másnak a világot, egyszer imádtam élni, következő héten öngyilkosságon gondolkoztam... aztán annyira rossz állapotba kerültem, hogy meg akartam ölni magam (megint), és újra zárt... újabb 3 hét, 4 hét a nyílton, átirányítottak Tündérhegyre, de ott nem vállaltak, rizikós voltam... hazamentem, újra orvost kellett váltanom, az kétszer küldött zártra, mert folyton az öngyilkosság járt az eszemben... legutóbb tavaly voltam zárton, akkor pszichózissal (azt hittem, meg akarnak ölni, követnek, befolyásolni tudok másokat a gondoltaimmal). A kezelőorvos szerint szkizoaffektív zavarom van, de az orvosom mondta később, hogy ez nem szkizoaff., ez bipoláris zavar. Aztán 4 hónapja újra orvost váltottam, most önszántamból. Most már nincsenek annyira kiugró hangulatingadozásaim, de még mindig csapongok.

Egyébként a 4. és az 1. kórházi kalandot kivéve, mindig bipol diagnózist kaptam a kórházban is, meg a beutalóimon is az volt.