Mit tanácsoltok?

Az a helyzet hogy súlyos pszichotikus depresszióm van, és szorongásaim. ez egy ideig nem derült ki, jelenleg gyógyszeres és pszichológui kezelés alatt állok.

Azelőtt nem mertem senkinek beszélni a problémáimról, szüleimnek se.

Az iskolában nincsenek barátaim és piszkáltak is.

Iskolakerülő lettem, majdnem 2 hónapot lógtam el, csavarogtam, volt hogy droghoz is nyúltam, most emiatt is nagy bűntudatom van.

Lemaradtam a tananyagról, bukásra is állok, nem bírok tanulni, pedig fontos lenne, a gondolatok sokszor össze vissza cikáznak a fejemben, inkább alszok, magambafordulok.

Most hogy kezdek magamhoz térni a kezeléstől, a bűntudat felerősödött bennem, úgy érzem elrontottam mindent, sok stresszt okoztam a szüleimnek az iskolakerülések miatt. Gyámhivatalba kellett járkálniuk.

Régebben kényszeres gondolatok is kínoztak, hogy ki kellene ugranom a vonat elé, többször megesett hogy néztem az emeletes házat és kényszeresen jöttek olyan gondolatok, hogy mi lenne ha leugranék? Mára ezek szerencsére már eltüntek, szeretnék helyre rakni mindent, kapcsolatokat teremteni, csak sajnos semmi önbizalmam, jelentéktelennel érzem magam, úgyis elrontom.

Szókincsem be van szűkülve, szavakban tudok beszélni.

Most az első célom, hogy elvégezzem a sulit, ha bukdácsolva is, utána nem tudom mi lesz, egyébként a képességem meg van a tanuláshoz, lehetnék 4es tanuló is.

Jó lenne már egy barátnő is, de a magamfajta befeléforduló, csendes nem igen érdekelné őket.

Szeretném valahogy elkezdeni az életet, sokan tanácsolták hogy vegyem viccnek az egészet, próbáljak ki mindent.

18/F