Miért divat ma depressziósnak lenni és pszichiáterhez/pszichológushoz járni?

egy részről változott a társadalmunk rengeteget. rettentően felgyorsultunk, a tudományos fejlődés, a kommunikáció, a fogyasztói társadalom kialakulása arra ösztönzi az embert, hogy vegyen, dolgozzon, menjen, csinálja. egy percre sem nyugszunk le, folyamatosan pörgünk, határidők mindenhol, mellé a jó kis közlekedési dugó hazafele menet, este még be kell vásárolni, nekiállni főzni holnapra, hétvégén a házat kitakarítani, mert hétköznap nem volt rá idő. érdekes, hogy a kommunikációs társadalom lassan kinyírja a valós kommunikációt, az emberek közti kapcsolatokat. nincs időnk egymásra, elélünk egymás mellett, kapcsolatainkban is fogyasztók vagyunk. könnyebben eldobjuk, a házasság manapság csak egy papír, sokan a karrier miatt szinglik maradnak még 30x évesen, nem terveznek családot, nem köteleződnek el. meg hát hogy is terveznének, mikor az árak meg az adók elviszik a pénzt. akkoriban azért ha akartál egy házat, előbb-utóbb össze lehetett rá spórolni. ma 30 éves hitelt veszel fel, aminek a feltételei 4x változnak meg menet közben. arról nem beszélve, h rettentő magas a szennyezettség, az étel már emberi fogyasztásra alkalmatlan összetevőkből készül, mozogni pedig semennyit sem mozgunk. sorolhatnám még, a lényeg, h nagyon is negatív irányba változott a világ. beleszületünk ebbe és leéljük az életünket benne. a háború tartott valameddig, de aztán vége volt. traumát okozott, amit fel kellett dolgozni.

sok volt egyébként a háborús neurózis, rengeteg kutatásnak volt az alapja a hazatérő katonák tesztelése. akkoriban kevésbé ismerték az okokat és okozatokat, a betegségeket, a pszichológia sehol sem tartott. amellett, hogy szerintem valóban nőtt a depressziósok száma az életmód miatt, még többnek tűnhet számodra, mivel ma már könnyen felismerhető és kezelhető. régen nem volt hova fordulni vele, rámondták, hogy kicsit levert, nem tudták, hogy betegség.

egyébként nem értek egyet a kapálj egyet aztán nem leszel depressziós felfogással. a depresszió nem egy átmeneti rossz kedv, hanem egy rendkívül komoly betegség, és mint betegség, segítségre szorul, gyógyítani kell. aki bagatellizálja a depressziót, fogalma sincs róla mit is takar a megnevezés valójában.