Ez mitől lehet? Mit tegyek ellene, hogy ne érezzem magam így?

Szombaton, nagyon féltem találkozni a barátom bátyjával és a menyasszonyával, anyukájával. Attól féltem, hogy mit fognak rólam gondolni? Előző nap nagyon stresszeltem, mert eljegyzésre mentünk. 1 év után eljegyezték egymást, én a barátommal régebb óta vagyok együtt és mi még nem. És attól tartottam, hogy én nem tartozom a családhoz.

Amikor mentünk le barátomhoz kocsival, sírtam az úton, és próbáltam elmagyarázni neki, hogy nekem ez rosszul esik, vagy hogy mit érzek, de nem tudtam megfogalmazni neki és még most sem tudom pontosan. Mikor megállt a kocsi a házuk előtt, és megláttam, hogy ott van a bátyja és a barátnője is, érthetetlen volt számomra, ami velem történt. Annyira megijedtem, hogy kapkodni kezdtem a levegőt, remegtem, és ziláltam, a szívem nagyon erősen dobogott a melkasomban.

A barátom azt, mondta hogy ez pánik roham lehet? Ez valóban az? Itthon nem vesznek komolyan, úgy gondolják, ha pánikrohamom volt, és elmegyek pszihiáterhez, vagy pszichológushoz, akkor én meghülyülök és majd beleszek gyógyszerezve, és mint egy dilis úgy fogok kinézni. Nem tudom mitévő legyek. 4 hónapja nincs munkám és itthon vagyok. Gyűlytöttem pénzt, de sokszor a szüleimnek kell adnom, most úgynéz ki lehet vissza sem adják. Elmenni albérletbe nem tudok, annyi pénzem nincs. Tanulhatnék valami mást, de az is nagyon sok pénz, és ha elfogy akkor megint nem lesz, és lehet akkor ha kell cipőt sem tudok majd magamnak venni, csak nagy könyörgések árán.

Úgyérzem, hogy bevagyok zárva a házba, nem tudok menni sehová, mert félek pénzt költeni, hogy elfogy és nem lesz majd. Jelentkeztem egyetemre, de tartok attól hogy nem vesznek fel, mert tavaly sem vettek fel. Művészeti egyetemekre. Idén megjelöltem műszaki beállítottságú egyetemet is, ami tőlem teljesen távol áll, csak szeretném, ha felvennének valahová, elvégezném és lenne állásom.

A barátommal szeretnék összeköltözni, de ő hallani sem akar róla, neki van állása, de addig nem szeretne, amíg nem gyülytött össze annyi pénzt, hogy építkezzen? De az majd csak 6 év múlva lesz, vagy 10 vagy még több, habár a szülei tudnak neki segíteni.

Engem semivel sem tudnak támogatni anyagilag. Nem tudom, ilyen helyzetben mit tegyek? És egyre jobban magam alatt vagyok. Idáig is féltem az emberi kapcsolatoktól, de most mégjobban. Olyan szinten, hogy nem merem magam bejelenteni orvoshoz. Anyukám azt hiszi, hogy nem vagyok önálló, és mindig veszekszik velem emiatt.

A barátomat nem szeretném elengedni munkahelyi összejövetelre, ahol ottalszik, mert félek, hogy elmegy bulizni, vagy elhagy engem és utána én már nem fogok magamnak jobb barátot találni, és úgy érzem, hogy ő a legjobb, de ez a félelem hatalmas ragaszkodásba megy át, és kisajátításba amit szintén szeretnék valahogy legyőzni, mert előbb utóbb így elfog hagyni. Hiába mondja, hogy nem fog, előbb utóbb nem fogja bírni. Én nagyon szeretnék megváltozni, de nem tudom mit tegyek, vagy hogyan tegyem?

Javaslatok? Ötletek, hogy mit lehetne tenni?

Köszönöm, hogy végigolvastad. Előre köszönöm a válaszokat!

L/20