Szerintetek van rá esély, hogy borderlineban szenvedek?
Rettentően félek az elutasítástól, és az egyedülléttől. Attól, hogy az emberek megismernek, és 'nem kellek nekik'. Kevés barátom van, és rettentően rosszul esik, amikor hetekig nem gondolnak rám, ilyenkor elkezdem magamat hibáztatni, hogy biztos miattam nem beszélünk/találkozunk. A barátaimat vagy teljesen szeretem, vagy teljesen utálom. Amikor szeretem őket, akkor bármit megtennék értük, tökéletesnek tűnnek a szememben de ez a szeretet egy mondattal/cselekedettel teljes utálatba megy át.
A hangulatom is teljesen változó, van amikor egyáltalán nem zavar, hogy 2 barátom van, akik nem is beszélnek velem, csak én velük, hogy szinte képtelen vagyok új kapcsolatokat kialakítani, hogy utálom magamat, és nincs értelmes jövőképem. Máskor, pl. most is, teljesen szét vagyok csúszva, és nem látom értelmét az egész életemnek, elveszettnek érzem magam.
Félek attól, hogy mi lesz, ha a mostani barátaim is elhagynak, ezért, ha nélkülem csinálnak valamit akkor ez a félelem felerősödik, pedig tudom, hogy teljesen normális, hogy nem akarnak mindig velem lógni, de félek, hogy mi van, ha azért nem hívnak, mert már nincs rám szükségük.
Egyszerűen szinte minden nap azzal a 'fájdalommal' telik el, hogy bennem nincs semmi amiért az emberek szerethetnének, és hogy miért vannak egyáltalán barátaim, és hogy miért vagyok ilyen.
Utálok egyedül lenni, de ha lenne valakim, az se lenne jó, mert akkor meg attól félnék, hogy elhagy, egyedül leszek, bármit megtennék annak az egyénnek, hogy ne hagyjon el.
Sajnos vannak szuicid gondolataim, illetve egyszer vagdostam is magam :(
20f
nem tudom inkább olyan szorongóbbnak tűnsz. Pl sokszor kiemeled hogy félsz hogy mi lesz barátaiddal, kapcsolataiddal stb.. Szorongós személyiségzavarosnak tűnsz. Elkerülőnek tippelnélek.
Amúgy nem azért de a borderline-oknak nincs annyi önreflexiójuk ahogyan te itt bemutattad magad. Nem tudják milyenek ők, alig tudnak gondolkodni magukról, kapcsolataikról és érzéseikről.
Egy borderline-nak mindig van valakije. Szülő, gyerek, társ, rokon, barát. Valakire ráakaszkodik mint egy csimpánz és onnantól fogva lőttek annak a kapcsolatnak. Megutáltatja másokkal saját magát. Kirekeszti önmagát a dührohamokkal, agresszióval, megbízhatatlanságával folyamatos manipulációival és hazugságaival.
Szinte a legtöbb ilyen karakterű ember szenvedélybeteg, gyógyszerfüggő, alkoholista vagy drogos. Mert annyira nem tudják kezelni a stresszt hogy mindig szerekehz kell nyúlniuk. Volt egy adat hogy az ilyen betegek már gyerekkorukban is hiperérzékenyek voltak, sokszor jártak pszichológushoz és legtöbben már tizenévesen súlyos gyógyszereket szedtek sok-sok panaszra. Evészavar nagyon jellemző az ilyen emberekre.
Szerintem te még nem vagy elég érett és mondom inkább hipochondernek és elkerülő Szz-snek tartalak semmint dramatikusnak.
hektor szerintem te csak nemrég óta lehetsz borderline. olyan tüneteket emelsz ki a borderline-ból, amik nem feltétlen kardinálisak.
én 20 éve vagyok borderline.
És igen, ehhez hasonlítanak leginkább a tünetek. De ez kevés, amit írsz - ennél jóval több kéne.- így bármit kijelenteni felelőtlenség, mert ez kevés.
hektor egyébként az elkerülős személyiségzavar szinte ki is zárható, hiszen ők korántsem ilyen szélsőségesek, azon kívül nem igen vagdossák magukat. a sok hangulati ingásról már nem is beszélve.
utolsó nyilván pszichiáter vagy ezért vágod ennyire a témát. Attól még hogy vágja magát miért ne lehetne elkerülő? A kettő hol és miért zárja ki egymást? Nem értelek.
Ja és ne tudjad jobban mik a borderline tünetei te kiégett vénlány mert lehet te 20 éve szenvedsz benne én most vagyok huszonéves!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!