Vitatható-e a gyógyszerszedés?

Na azt elismerem, hogy ilyen esetben kell.

De ilyen ritkán van.

Ez egyáltalán nem ritka, az egy dolog, hogy sokan minden kis semmiségre azt mondják, hogy depresszió, de azért azt se hidd, hogy rögtön ír fel az orvos gyógyszert, mert nem így van...

Én 14éves korom óta szenvedek ezzel a problémával, először a gyermekosztályon diagnosztizálták nálam, de oda teljesen más okkal kerültem be. Aztán voltam pszichológusnál, neurológusnál, rendszeresen beszélgetek a háziorvosommal. Én először 18évesen kaptam gyógyszert, de akkor már fizikai tüneteim is voltak. Nekem nem hogy nem segített a terápia, hanem szószerint rontott, még lejjebb ásta az embereke vetett hitemet. Pszichiáterhez én nem járok és nem is fogok, a nerugológusom, illetve a háziorvosomra támszakodom, még csak 20éves vagyok, de már elegem van a lélek nagyságáról szóló mesékről. Szerintem te összetéveszted a minden kis apróságot lelkükre vevő emberek apró problémáit, vagy 1-2traumát, amit kezelni lehet pszichológussal. Engem és sok más társamat nem ért trauma, vagy ha igen nem akkora, hogy évek alatt ne lehetne kikezelni, ennyit a lélek nagyságáról. Én már évek óta nem tudok sírni, sok mindent nem érzek a feszültségen kívül, de sportolok, eljárogatok itthonról, szorgalmasan tanulok, kialakítottam egy élhető életet, ha nagyon rossz veszek be antidepresszánst, szorongásgátlót, de ez csak 3-4havonta fordul elő, és nem azért, mert közben nem rossz, hanem igyekszem nem szedni, hanem inkább elviselni 1-2dolgot. Pl. elmegyek aludni ha tehetem stb. Nem tudom, hogy lesz e jobb valaha vagy sem, bízom benne, de tény, hogy azokon az "enyhébb" betegeken, vagy azokon, akik egyáltalán nem betegek, csak nehéznek találják az élet terheit segíthet egy pszichológus, rajtam és sok más társamon, nem.