Csak én vagyok ilyen szerencsétlen?

Súlyos depresszióm van pszichotikus tünetekkel, szorongok, pánikolok. kaptam gyógyszert egy hónapja rexetint és frontint. Azóta jobban vagyok, de kezdek megőrülni is.

Na szóval rengeteget piszkáltak az iskolában sőt még ovodában is, a jelenlegi sulimban nincsenek barátaim. Nem szól hozzám szinte senki, csak szekálásból. Vagy ha mondanak valami kedvesebbet, akkor is átlátok mindent, látom az arcán. Szerintem sokan úgy tekintenek rám mint egy fogyatékosra, mert keveset beszélek és fura monoton, orrhang,beszédhangom van, sajnos alapból csendes vagyok anyámtól örököltem. Az is jellemző rám, hogy leblokkolok, olyan helyzetekben amikor belémkötnek, szorongok, lefagyok és csak pofákat vágok. Nem merek elmenni a folyosón, ha bizonyos osztálytársaim ott ülnek, mert félek hogy röhögni fognak rajtam, vagy megszólnak valamiért.

Sokszor csak magam elé bambulok a padban és gondolkozok az engem ért apróbb sérelmeken is. Minden apro gesztust úgy látok, hogy személyem ellen irányuló, mert sokszor az is. Otthon is egész nap ilyeneken gondolkozok a sötét szobámban. Gondolom ezek mind a depresszió tünetei.

A pszichológusom is mondta, hogy nem lát rajtam semmi olyat, amiért szekálni lehetne. De sokszor a fejemhez vágtak már sok negatívat főleg a suliban, például elég ha ránézek valamelyikre, rögtön elkezd röhögni és összesúg a másikkal, meg mondják hogy hé nézz már ide és hahhahaah. Biztos mert fogyatékos fejem van.

én vagyok a legbénább mindenből úgy érzem.

Elhiszem magamról hogy egy fogyatékos, ronda kis tehetetlen senki vagyok, aki nem jó semmiben, mert így is van szerintem, a környezetem reakciói alapján ezt szűrtem le, hogy ezt is hiszik rólam. úgy érzem gogy még a tanárok is ilyesminek állítanak be.

A gyógyszer legalább segít hogy be tudjak járni az iskolába, mert régen nem jártam be. Nyugodtabb vagyok főleg reggel.

Tanulni alig tudok, mert egyszerűen nem megy, hogy leüljek egy órát a könyv elé, alszok és filmet nézek egész nap, semmi elképzelésem a jövőről, hogy hogyan tovább, úgy vagyok vele, hogy csak nyugodtan szeretnék lenni szorongások nélkül. Bukásra is állok, jövőre érettségizek.

Néha gondolok arra, hogy mi lenne ha kiugranék a vonat elé, komolyan ilyen szerencsétlen vagyok, hogy ilyen közösségekkel áldott meg a jóisten, remélem ha átmegyek másik suliba akkor jobb lesz majd és elősegiti a gyógyulásomat. Vagy ha végzek az egész szarral(suli) akkor jobb lesz.

18/F