Egy nárcisztikus ember képtelen együttérezni, sőt azt élvezi, ha a nála gyengébb, szerencsétlenebb emberbe még jól bele is rúghat?

Sajnos a narcisztikusok tényleg ilyenek. Abból áll az életük, hogy a saját, idealizált kis énképüket védelmezik és erősítik, és eközben egyáltalán nem érdekli őket, hogy másokat tönkretesznek.

A narcisztikusok a világ legszerencsétlenebb emberei - az énideáljukon kívül senkijük és semmijük nincsen -, de túl gyengék ahhoz, hogy ezt bevallják. Ezért hárítják a felelősséget, nem ismerik be, ha hibáznak, és a tükrön túl soha nem terjed az empátiájuk. (Bár ha érdekeik úgy kívánják, képesek hitelt érdemlően játszani a jó fejet, a megértőt. HA érdekeik kívánják, mondom, vagy ha éppen ez tesz hozzá a narcisztikus énideáljukhoz.)