Kérlek, írjatok Miért lehetek ilyen?

Ez elég szomorú!!Nagyon sajnálom,hogy ilyen életed van!

Szerintem csak te tudsz magadon segíteni,és persze egy nagyon jó barát.Talán a pszichológus is segítene valamit,de neked kell lépned.Lehet kellene valami hobby amiben kiéled magad,és ott talán barátkozni is fogsz.

Az,hogy képzeletbeli barátoddal beszélgetsz gondolatban,az nem gáz,olyat én is csinálok:)Szint mindig amikor egyedül vagyok:)Legalább tudom,hogy magamra mindíg számíthatok:)

Megkell próbálnod közel engedni magadhoz egy fiút.Nem mindegyik egyforma.

Sajna most csak ennyit tudok mondani,de remélem elgondolkozol rajta:)

Legyen a további életed nagyon szép,és boldog.Remélem rendbe jössz!:)

"Nem tudom, mit tehetnék még, de nem akarok meghalni, és félek hogy egyik nagyon rossz pillanatomban megteszek."

nah ilyenekre még csak ne is gondolj , nem lesz semmi gond

menj el Mentálhigiéné-re az ingyenes (a legtöbb városba van , szóval keresd ki neten és csak felhívod őket és kérsz időpontot) ugyanúgy van ott pszichiáter is , pszichológus is. orbáncfű tea meg ilyenek szerintem sem ér semmit , majd talán felírnak neked valami enyhébb nyugtatót ami segít. A lényeg hogy ne add fel , sokkal jobb lesz majd egyszer ( tudom hogy ez klisé , de hát ha egyszer így van )

Szia!

Ahogy olvastam a történetedet, egy barátom jutott az eszembe. Sosem gondoltam bele, hogy mit érezhet, mert mindig annyira feszesen tartja magát, és sosem mutatja ki, hogy fájna neki valami.

Jó, hogy ki tudod fejezni az érzéseidet a képregény által. Lehet, hogy ez másokat is érdekelhet, nem gondolod? Valaki könyvet ír, vagy verseket, vannak, akik festenek, és így sikerül levezetniük a feszültséget. Mi lenne, ha toboroznál akár neten egy társaságot, akik hasonlóan igyekeznek segíteni magukon, pl. a rajz segítségével? Biztosan találnál néhány barátot így, és egyelőre nem kellene kimozdulnod se. A lényeg, hogy a gondolataidat el tudd mondani valakinek, mert nagyon nem jó, ha az ember visszatartja a dühét, a fájdalmát.

Ha ez az ötlet nem jön be, írj naplót, ha eddig nem tetted. Írd le bele, ami eszedbe jut. Azt, hogy mit álmodtál, hogy mit ettél, hogy éppen mihez van kedved.. írj úgy, mintha csak gondolkodnál, így talán egyre mélyebb gondolatok is előtörhetnek. Ha kiírod magadból a rosszat, megkönnyebbülsz.

Szóval én ezt tudom javasolni, meg utoljára egy gyenge nyugtatót: valeriána csepp. Ezt nyugodtan szedheted lefekvéskor, ha esetleg rossz alvó vagy, vagy ha elmész valahova, és izgulsz valamiért. Ez csak egy gyógynövény, szóval nem hiszem, hogy túlságosan káros hatásai lennének, de azért nem kell meginni az egész üveggel egy nap :)

Egyébként meg nem muszáj a vidám zenéket magadra erőltetni, hallgasd azt, ami neked tetszik, attól biztosan megnyugszol. Én frászt kapok, ha a hangulatomhoz nem "illő" dalokat kell hallgatnom.

Hogy lefoglald magad valamivel, keress olyan témájú könyveket, amelyek érdekelnek téged.

Ha van kedvenc együttesed, énekesed, gyűjts pénzt egy koncertjére, hogy legyen valami, ami tartja benned a lelket.

Járhatsz múzeumba, színházba, moziba. Ezeken a helyeken nem kell ismerkedni az emberekkel, mégis segít abban, hogy a közösség részének érezd magad. Nyugodtan nevess a vígjátékokon, és szomorkodj a drámákon. Közben pedig tudd, hogy abban a pillanatban más is így érez.

Viszont ne erőltess magadra semmit, azzal többet ártanál, mint használnál.

Szép napot!

Szia!

Nekem is voltak hasonló problémáim, mármint közel sem ugyan az, de mégis csak hasonló. Én dadogok, dadogtam, néha jobban néha kevésbé, ez attól függöt hogy milyen kedvem van. Állt. suliban valahogy úgy szocializálódtam hogy nem nézett ki senki sem, csak a szokásos csufolást kaptam mint amit más is. Közép suliban rossz volt a helyzet, ott kaptam olyanokat, dankóros, bolond, oszt. főnököm se nézett többe mint egy riherongyot. :S

Ezt a problémát természetesen nem vázoltam fel senkinek sem, otthon magam csöndjében emésztettem magam, és utána meguntam a dologt és léptem.

Lehet nem volt jó megoldás, de tettem amit jónak láttam, aki szop@tott annak bevertem az arcát, ez kb 3-4 gyerek volt az oszt. ból. Nah akkor már viselkedési zavaros is lettem. (idegbeteg állat). Mondjuk nem voltam az saját véleményem szerint. De jól esett annak a fejét rugdalni aki végig a sárba taposott. Ezek után már csak a hátam mögött dumáltak az illetők, de nem nézett senki rám. Végtelenul egoista lettem magammal szemben mert tudtam fizikailag, és tanulás terén is az emberek 70% fölé emelkedek. Vannak barátaim, szeretem magam... inkább ez mint, az önsajnálat meg a bánkódás hogy így születtem. Ha ez kellett hozzá.... Egyetemre járok, nemrégiben visszamentem a középsuliba ahol tanultam és az emberek arcába kacagtam, te fodrász lettél te meg masször. Maradjálmál senkiházi. :D:D persze nem azért mert rossz szakmák de csak azért is :) De volt barátság is eggyes emberekkel.

Visszatérve nem kell feltétlenül rajzolnod hogy kilábalja a problémákból, legyél egoista imádd magad hogy jó vagy ebban-abban. Az élethez önbizalom és elszántság kell, szóval ha rajzolni akarsz hát rajzolj, de azzal önbecsülést, akaratot, stb nem fogsz tudni elérni. Álj a talpadra aztán uzsgyi olyan dologot csinálni amit eddig nem, és az egód eléri a kivánt szintet. Szóval csak hajrá!! ne add fel, legyél bolodog!!

Különben is az leghülyébb ember aki öngyilkos lessz, mert az élet szép!