Jövőre új suli! A betegségem miatt hogy illeszkedjek be?

@ tízes

Egy oldalnyi rábeszéléssel nem lehet megoldani, ezt csak Ő tudja megoldani. Én is ezt állíto(tta)m. Ez csak elhatározás kérdése, de sokszor ez az, ami hiányzik. Mivel írta, hogy pszichológusnál már járt, ezért adtam neki más ötletet.

Szerintem nem tesz jót, ha túl negatívan látjuk a dolgokat. Pl. felesleges bizonygatni (magunknak és) a kérdezőnek, hogy milyen rossz nekünk, valószínűleg tudja ő ezt a nélkül is. Ilyenkor biztatni kell, hogy lássa, ez nem a világ vége. =)

Nem kell rögtön irodalmi vitát folytatni a miniszterelnökkel élőben fő műsor időben a tévében. A legkisebbtől kell haladni szépen fölfele, nyilván a kérdező tisztában van vele, hogy ő mire képes, és neki pontosan mivel is kéne indítania.

Szerintem érdemes naplót írni arról, ami most nehézséget okoz neked, majd hagyni, hogy teljen az idő, s közben próbálkozni. Érdekes, de ha visszaolvasod, észreveszed, milyen sokat jelent az igyekezet. Rájössz, hogy igenis sokat fejlődsz, csak ezt közben nem veszed észre, pontosan úgy, ahogy a gyermeked növekedését sem, de a távolról érkező rokonok rögtön kiszúrják. =) Ezen módszer természetesen csak arra az esetre igaz, ha még nem fejlesztettél ki depressziót magadban!

Én leírtam, ami nekem bevált, de persze mindannyian másképp tapasztaljuk a szociális fóbiát. Csak segíteni szerettem volna azzal, hogy megosztom a tapasztalatomat. Túl jól ismerem az érzést, amit körbeírtál, én is voltam a mélyén. De az évek alatt megtanultam, ha én nem lépek, senki sem fog. Igenis számít az elhatározás, a te saját elmédet csak TE térítheted jobb belátásra.

Továbbá minden szubjektív. Tudod, vannak más mentális betegségek is a szociális fóbián kívül. Az én szubjektív valóságomban a szociális fóbia a legenyhébb szinten szerepel, de természetesen el tudom képzelni, hogy akit csak ez utóbbi kínoz, annak számára ez mindennél rosszabbnak érződik. Én biztos vagyok benne, hogy bennem a betegségek egymást húzzák lefele, egymást keserítik meg, mintha egyesével nem lennének már amúgy is elegek egy ember számára. A szociális fóbia legalábbis biztos, nagyon rossz hatással van a többire. De én makacs vagyok, és próbálom meglátni a pozitív oldalát mindezeknek: hiszem, hogy jelentősége van annak, hogy én olyan vagyok, amilyen, és hiszem, hogy valamilyen szerepem van a világban, amit csak így tudok elvégezni. Talán így megértőbb ember vagyok. Nem tudom, de biztos másmilyen, mint ezek nélkül.