Jövőre új suli! A betegségem miatt hogy illeszkedjek be?

Válts pszichológust. A szociális fóbián kizárólag hozzáértő által végzett (!!!!!) terápia tud segíteni.

Egyébként lásd ezt a suliváltást úgy, mint lehetőséget: a többi srác itt nem tudja, hogy te ilyen félős vagy, szóval tiszta lappal kezdhetsz. De nem fogod tudni megoldani egyedül.

Egy pszichológusnak tudnia kell annyit javítani a szociális fóbián, hogy legalább ezek a tünetek ne jelenjenek meg. Most jársz valakihez? Ha nem, akkor a nyáriszünet remek alkalom erre. Egy kevésbé jó szakember is tud segíteni annyit 3 hónap alatt, hogy szeptemberben már pár emberrel ki tudj alakítani baráti kapcsolatot, vagy legalább beszélgetni tudj velük, ha odamennek hozzád.

És legyél kitartó, a pszichológushoz sokáig kell járni, ha mindig feladod, persze, hogy nem lesz jobb. Nekem 3 évbe telt, mire a pszichológusommal közösen legyőztük a szociális fóbiámat, de még most is gyakran visszamegyek hozzá, amolyan "kontrollra", mert könnyen vissza lehet esni, ha nincs egy kis segítség.

Csak az előttem szólók véleményét tudom megerősíteni. Pont itt a szünet, lesz időd, meg energiád, hogy egy kicsit feltöltődj és hozzáértő segítségével elkezdjétek megoldani a problémádat.

Arra ne számíts, hogy ősszel te leszel ott a társaság közzépontja, meg az osztály krémjéhez tartozol majd rögtön, de gondolom most nem is ez a cél...

Én még kezelés alatt állok, de olyan sokat javult már a helyzet, hogy soha nem is gondoltam volna, hogy ilyen ember lesz belőlem. :D

Én is úgy kezdtem, mint te, de az elvörösödős, izzadós fázison elég hamar túllendültem, őszre ezt te is bőven eléred. Aztán még mindig félénk voltam, de már úgy mertem válaszolgatni, ha kérdeztek, aztán pár hónap múlva már rendesen beszélgettem az osztálytársakkal, csak úgy odamenni nem mertem azokhoz, akikkel nem voltunk annyira baráti viszonyban. Most már ez is megy (másfél éve járok a pszichológushoz), csak ha nagyobb a társaság, akkor kicsit bepánikolok, nemtudok olyan sok emberre figyelni és olyankor csak azokhoz szólok hozzá, akiket a barátaimnak tartok. De ez nagyon nagy előrehaladás ahhoz képest, ahonnan kezdtem. Régebben már attól paráztam, hogy nehogy odajöjjön valaki és megkérdezze pl. hogy mennyi az idő. :D

nekem már 5 és fél éve van, átérzem.

a vörösödés talán a legrosszabb, mert szégyenlősnek titulálnak.

jó lenne pszichológushoz menned(én nem merek.haha)

de ha mgése, akkor a beszélgetés során próbálj a másikra figyelni, koncentrálni, hogy mit mondd, és figyelmen kivül hagyni, hogy elvörösödsz.

ugyebár ha figyelsz rá, még vörösebb leszel..

nagyon nehéz, a legszörnyűbb betegség.

de te még fiatal vagy és meg fogsz gyógyulni! :)

ha szeretnél beszélgetni, írj nyugodtan.:)

csak ennyi? már rég megölted volna magad ha szociális fóbiád lenne. úgyhogy húzz el innen;)

utolsónak..

@ hetes

Én is örülnék, ha csak ennyi bajom lenne.

De alapvetően nem írok le egy olyan kommentet, ami nem válaszol a kérdésre, és ami semmi mást nem tartalmaz, mint a kérdező problémáinak leszólását, kicsinyítését, és ezáltal a kérdező megszégyenítését. Nyilvánvalóan számára ez egy nagy nehézség, és valószínűleg azért írt ide, mert támogatást, bátorítást, ötleteket szeretne kapni. Kétlem, hogy az egymondatos, önző megnyilvánulásod segítene neki. (Esetleg, ha kifejtetted volna a problémát, de még azt se tetted...)

@ nyolcas

Miből feltételezed, hogy nincs neki szociális fóbiája? És miért ölte volna már meg magát? Hiszen ti sem tettétek. Minden probléma szubjektív, és kívülről másmilyennek tűnik. Nem tudjuk, neki mi volt a baja, de láthatólag (abból az egy szem mondatból) ő sincs jól. Ne legyél durva hozzá, hiszen valószínűleg neki is jólesne a támogatás, különben nem írna ilyeneket. Persze segíteni nem tudunk, ha nem fejti ki, továbbá, ha nincs köze a szociális fóbiához, akkor a kommentnek sem itt a helye.

@ kérdező

Esetleg gyakorolhatnál addig olyan embereken, akik "nem számítanak". Pl. elmehetnél olyan helyre, ahol tudod, hogy olyan emberek vannak, akiket nem ismersz, és akikkel nem is kell tovább együtt lenned, ha nem akarsz. Velük gyakorolhatnád az "először-szólítalak-meg-beszélgessünk" dolgot, közben elképzelve, hogy már ott vagy az új osztálytársak között. Hátha ez esetben mire odaérsz (azokhoz, akikkel majd együtt kell lenned, és nem lesz választásod eljönni, vagy elfelejteni őket), addigra megtanulsz pár trükköt, vagy belejössz. Addig ragadd meg minden lehetőséget, ami tartalmaz emberekkel való érintkezést, és motiváljon a sokkal nagyobb dolog, a tudat, hogy nemsokára megismerkedhetsz azokkal a bizonyos új emberekkel.

Én hiszek benne, hogy gyakorlat teszi a mestert. Biztosan segít a pszichológus is, vagy a terápia (esetleg a gyógyszerek), de szerintem a kulcs a gyakorlás. (A terápián is ezt fejlesztik.) Meg a belső motiváció. Ha számodra nem elég motiváció a "nagy esemény", akkor keress más motivációt. Pl. amikor egy bizonyos esetről van szó, fogadd meg, hogy a nehezebb és egyben jobb utat választod, és cserébe adsz magadnak valamit. (Én pl. egy Nutellát szoktam ilyenkor.) De teljesen mindegy, valami kis dolgot, amit te szeretsz. =)

9, szemmel látható, hogy nektek fogalmatok sincs arról, hogy mi az, hogy szociális fóbia.

Az nem egy olyan dolog, hogy "határozd el és beszélj hozzá!!!" mert egy durvább szociális fóbiában NEM KÉPES erre a személy. Elhatározza, aztán a kulcshelyzetben nem tud megszólalni. Vagy elhatározza, esetleg megszólal, és katasztrofálisan elrontja, amitől még rosszabb lesz. A szociális fóbia pszichológiai kórkép, és egy oldalnyi rábeszéléssel itt a gyakorin nem fogod tudni megoldani. Szakember oldja meg több hónapos vagy éves (!) alkalmas terápiával.