Az normális, hogy szeretem a mentális betegségem, mert legalább van mire fognom, hogy miért vagyok olyan, amilyen?

Milyen mentális betegséged van?

Amúgy érdekes dolog, amit írsz, és talán nem is olyan ritka, mint sokan gondolnánk. Legalább így van egy kis pozitívum is a betegségben =)

Én gyanítom, hogy nekem is olyanom van (mostanában készülök orvoshoz menni vele), és mit ne mondjak, azt a részét én is szeretem, amikor felfokozott állapotban vagyok! Soha máskor nem vagyok ennyire laza és "jó fej" - általában nagyon gátlásos vagyok és nehezen mutatom ki az érzelmeimet.

Szóval szerintem nem furcsa ez egyáltalán.