Azt hiszem az apám pszichopata, én pedig neurotikus lettem ettől. Az egész életem furcsa, nem tudok normális kapcsolatokat teremteni. Megijedtem. Mit tehetek, hogy ezt feldolgozzam?
"A pszichopaták által tapasztalt problémákban a szorongásnak nincs szerepe. Nem
aggódnak. Lelkiismeretük alulfejlett, bár végletes esetekben teljes mértékben
hiányozhat. Nincs bennük szégyenérzet vagy bűntudat, bár gyakran megjátsszák
ezeket az érzéseket.
Elhárító mechanizmusuk puszta taktika, mások manipulálása céljából. Elégedettek
magukkal. A problémás magatartásuk mögött hibás gondolkodási beidegződések
állnak, pontosan ezért lehet eredményes a kognitív viselkedésterápia az ő esetükben.
Nem zavarja őket mások bírálata, a társadalom elutasítása. Nem rettentik el őket a
hátrányos következmények.Problémás viselkedésük nemcsak tudatos,de szándékos is."
"Először is ismerjük fel őket, illetve a taktikáikat.
Ezek a teljesség igénye nélkül a következők
● banalizálás (a cselekedetét jelentéktelennek állítja be)
● hazudozás ( sokszor akár kedvtelésből is)
● tagadás ( elsősorban a tényeket, ezzel bizonytalanná téve bennünket)
● tudatos figyelmetlenség ( figyelmen kívül hagyják mások kéréseit,
kívánságait, ez általában már gyermekkorban jelentkezik)
● ésszerűsítés ( meggyőző indokok a helytelen viselkedés magyarázatára)
● figyelemelterelés ( mesteri fokon űzik)
● kitérés és ködösítés (csapongó, homályos és oda nem illő válaszok a
legegyszerűbb kérdésekre)
● burkolt megfélemlítés
● bűntudatkeltés és megszégyenítés ( nagyon gyakori)
● áldozatszerep ( a körülmények áldozata)
● az áldozat hibázatatása („ő csak reagál” )
● hízelgés
● bűnbakkeresés és mások hibáztatása
● heves dühkitörés"
Ezek mind igazak rá, én pedig úgy érzem, miatta ment tönkre a mentális egészségem. Mit kezdjek ezzel a helyzettel?
Nem valószínű, hogy apád pszihopata.
És az sem valószínű, hogy te neurotikus vagy.
Tudod miért gondolom így? Mert nem vagy ebben a témában szakember, és ezt te nem tudod eldönteni. Lehetnek ilyen sejtéseid természetesen, de ezt ne tényként kezeljed.
Ha kiváncsi vagy a véleményemre, ez egy sajnos gyakran előforduló családon belüli konfliktus.
Nem egy unatkozó ijedt tini vagyok, hanem 21 éves nő, aki próbál a saját lábára állni. Voltam már pszichológusnál is, aki csoportos pszichoterápiát javasolt, de végül nem kezdtem el, mert úgy éreztem, nem értette meg pontosan, mi a problémám, csak le akart nyúlni.
Tehát az már biztos, hogy probléma VAN. Csak azt nem tudom, mit tehetnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!