Ekkora intenzitású érzelmi és szellemi zűrzavar 19 évesen "normális"?

Eddig nem beszéltem róla senkinek, azon az alapon tartottam normálisnak ezt a jelenséget, hogy az élet egy egyfolytában változó és sohasem állandó folyamat. Végzős vagyok, de hirtelen (ellentétben az eddigi évekkel) már nem vagyok olyan biztos a jövőt illetően, egyik nap mást, mondok, mint a következő nap. Hirtelen már nem is az lett a fontos, hogy mit tanuljak, hanem, hogy hol legyek és ott élvezni tudjam az életet, mert most nem élvezem, egyik nap úgy érzem számít a pénz és fontos, máskor meg elutasítom és azt érzem, hogy egy percet sem vagyok hajlandó áldozni az életemből ilyen felesleges dologra (sokat tanulmányoztam ezt a kérdést pedig). A szerelemben még nagyobb a káosz, egyik nap úgy érzem, hogy szerelmes vagyok egy lányba akivel összevesztünk hónapokkal ezelőtt és már nem beszélünk és emiatt szenvedek, letargikus vagyok, máskor pedig olyan lányt fűzök aki külsőleg annyira nem tetszik, de ígéretes jövő áll előtte és tetszik, hogy a karriert helyezi előtérbe és ez biztonságérzetet ad, mert én érzem magamban, hogy mekkora a káosz és félek az anyagiaktól. És még van egy lány, akit szeretek, ő még jóval fiatalabb, vele is nagyon jól érzem magam és úgy érzem, hogy mindhármójukat szeretem, tehát ez nem átejtések sorozata, mindhármójuk iránt érzek szerelmet más és más szinteken.

Mi történik? Mi lesz ennek a vége? Nem tudom eldönteni, hogy megyek a süllyesztőbe, vagy épp ellenkezőleg, lehetőségeket tartok fenn...