Ez lehet valamilyen mentális betegség, nem vagyok normális?

Kicsit lehet,hogy hosszú leszek. tettem már fel máshol is kérdést,de érdemleges választ nem kaptam rá.

Az alábbi problémák gyerekkoromtól kezdve megvannak : nagyon szeretnék társaságot magamnak,de nagyon nehezemre esik kimozdulni akárhova. Ha el kell mennem feszült leszek. Szeretnék a figyelem középpontjába kerülni,bezsélgetni a csoporttal,haverokkal,de ha megkapom a figyelmet sokszor leblokkolok,nem tudom mit is kéne mondani vagy csinálni.

Itthon vannak "megszállottságaim" ,ezek időről időre változnak,a téma után ami megtetszik addig kutatok,mig rengeteg anyagot,tudást nem szerzek róla. Ez sokszor hónapokig tart és képes vagyok itthon egész nap a netet vagy könyveket nézni,annyira érdekel. Aztán elmúlik és jön egy másik hülyeségem.Másik problémám volt régen (főleg gyerekkorban) a gyüjtögetés ,erről valahogy leszoktam. Ettől rendszeresen hiszti/dührohamot kaptam,ha valaki hozzányúlt,átrendezte,összekeverte a sorrendet stb

3 évesen olvastam és számoltam,de még 6 évesen is hülye voltam a wc használatát iletően. Rengeteg hisztériáztam,ezt a mai napig megkapom a családomtól,pedig ugyanúgy neveltek mint a testvéreimet,nem voltam elkényeztetve.Képes voltam egész nap bezárkózva valahol magamban játszani,beszélgetni,történeteket találtam ki amiben én voltam a főszereplő stb. Pozitívum,hogy szinte mindneki kiemelkedően okosnak tartott (ez mára eltűnt) ,5 évesen olyan választékosan bezséltem és olyan szavakat használtam amiket más 2x évesen sem ismer. Aztán kamaszkoromban kicsit kinyíltam (mások bezárkózni szoktak) ,lett néhyány barátom ,ők azóta is megvannak (harmincon felül vagyok,de negyven alatt) . van párkapcsolatom,szeretem és elfogad a hibáimmal együtt ,talán azért,mert nagyon hasonlóak vagyunk..

A szociális "undorom" (ami valójában nem undor,mert szeretnék társaságot) ,néha odáig fajul ,hogy kimenni a házból és más emberrekkel találkozni is szinte fizikailag fáj. Ha ezen túlestem ,és ott vagyok pl egy haveri összeröffenésen akkor már rendszerint jólérzem magam,mondjuk egy idő után sok lesz és haza kell jönnöm.

A tömeget,zajokat utálom ,pl TV normál hangerőn számomra már elviselhetetlen,kicsinek azt hitték a hallásommal gond van pont emiatt,de aztán nem találtak semmi normáltól eltérőt. Gyűlölöm a zajokat,ez is a gondom,hisz egy társaságban hangzavar van,ricsaj,beszélgetés,és akármennyire akarom NEM TUDOM kizárni.

Mozgásom esetlen ,tinédzserként nagyon sokat cikiztek vele,és most is sokszor tudatosan próbálok normálisabban járni,de ritkán sikerül. Egyébként anyám szerint mindenféle mozgásban elmaradott voltam koromhoz képest kicsnek is.

Szerintetek lehetséges,hogy minden problémám ugyanonnan ered (pl szülés közben oxigénhiány ,ugyanis ilyen volt) ,vagy egyszerűen csak így sikerültem ? Esetleg vannak e sorstársaim akiknek haosnló gondjaik vannak/voltak? Egyébként nem gondolom,hogy hajmeresztően "bolond" lennék. Vannak hiányosságaim,és erősségeim,szeirntem mindenki így van ezzel,úgy érzem normális életem van. cska próbálok fejlődni,változtatni a rossz szokásaimon ,és kíváncsivá tett mostmár,hogy ezek között lehet e akármilyen összefüggés?