Kérjek segítséget, vagy elmúlik magától?

Közel két évvel ezelőtt sajnos belemásztam egy borzasztóan romboló kapcsolatba. A lényeg kb. annyi, hogy egy (számomra mai napig undorító) alak kettős életet játszott: tudtomon kívül szerető lettem (én azt hittem barátnő). A folyamatos hazudozásai miatt nagyon nehezen sikerült végleg kilépnem a dologból, utólag már nagyon butának gondolom magam, hiszen sok egyértelmű jel volt, amiket ez az alak mindig ki tudott magyarázni. A dolog ott vált még durvábbá, hogy a másik nő tudomást szerzett rólam, és elkezdett a lakásomon, telefonon, e-mailben zaklatni. (A férfi nem védett meg, letagadta a nőt, azt mondta, hogy a nő a volt barátnője, akivel szakítottak..) Nehezen, de sikerült kilépnem ebből, és megszakítanom minden szereplővel (tehát a hozzájuk tartozó baráti körrel is) a kapcsolatot, azt hittem túl vagyok a nehezén.. a gond azonban ez után kezdődött.. nagyon magamba zuhantam, teljesen összetörtem, és gyengeségemben elkezdtem inni.. ez egy 3-4 hónapos időszak volt: rendszeresen leittam magam egyedül este, majd elindultam az "éjszakába".. rengeteg furcsa, kétes alakkal kerültem kapcsolatba, úgy éreztem teljesen elvesztettem a kontrollt. Aztán valahogy szerencsésen kezdtek alakulni a dolgaim, találtam egy jó munkalehetőséget, abszolút abbahagytam az ivást, idén pedig végre a szerelem is rám talált. Problémák azonban attól félek még mindig vannak. Valahányszor megszólal a csengő, vagy kopognak elkezdek durván remegni, a szívem hevesen ver, pánikrohamhoz hasonló tüneteket produkálok. (A nő anno folyamatosan verte az ajtómat vagy állandóan csengetett).. ráadásul félek az utcán egyedül mászkálni (főleg este), állandóan azt hiszem, hogy valami "kellemetlen ismerőssel" találkozok, ma például egy 15 perces kerülővel jöttem haza, mert az egyik utcasarkon láttam valakit és megijedtem (csak hónapokkal később esett le, hogy abban a 3-4 hónapos időszakban mennyire felelőtlen voltam, és csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy nem lett semmi bajom, nem támadtak meg, stb.. valószínű ez most tudatosult bennem, és ezért ez a túlzott félelem..) Amikor a barátommal, vagy a barátaimmal vagyok egyáltalán nem érzek ilyet, de mivel egyedül élek, ezért nem mindig megoldható, hogy legyenek mellettem (ráadásul nem élhetek úgy, hogy ne merjek soha egyedül lenni).. Aki volt olyan kedves és elolvasta: érdemes valakitől segítséget kérnem, vagy hagyjak időt magamnak, hátha ezek a félelmek elmúlnak?